Skip to main content

Beszélő hetilap, 31. szám, Évfolyam 2, Szám 34

(Dr. Somogyi János): Skizofrén igazság

(Tóth Dániel): Kedves Győri Úr!

(Borsos Mónika - Borsos Zoltán): Levél Kanadából

Konrád György: Öröm

Kis János: Majdnem száz nap után

Vajna János: Kuvait, az első dominó

Megállítják-e Irakot a szankciók?

Barcsi János: Ringben a jugoszláv kormányfő is

Sándor László: Levél Mongóliából

Ara-Kovács Attila: Peer Gynt hagymája

avagy a szuverenitás ellentmondásai

: Befutó az önkormányzati derbyn

nwa [Nagy W. András]: Új minimálbér

Szilágyi Sándor: Aki árt mond, mondjon bért is?

F. Havas Gábor: A szakszerű nyugodt erő

Révész Sándor: Csakok és csalások

–solt: Ha a libapásztorlány elnyerte a legkisebb királyfit, akkor még jön az OTP?

Lukács János: A gazdaság demokratizálásának útjai

Weirton Steel Co. (USA)

L. M. [Lakatos Mária]: Jobb adatok a süllyedésről

Shlomo Avineri: Fordulat a szovjet közel-keleti politikában

Gyarmati István: A körkörös védelem körül

Rózsa Mihály: Ésszel vagy erővel

Kováts Albert: Egy újpesti polgár vallomásai (1941–1948)

Darvas Iván: Merre vezet az út Európába?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon