F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

Az MDF-en átok ül, őket mindig félremagyarázzák. Már nem is mernek egyenes válaszokat adni a görbe kérdésekre, mert abból csak baj lehet. Inkább maszatolnak.

A minap Kónya úrnak, mint frakcióvezérnek nyilatkoznia kellett volna arról, hogy mi a véleménye a frakciónak Kéri úr mondókájának tartalmáról. Kónya úr azt mondta, hogy nekik erről nem kell mondani semmit, mert úgyis mindenki tudja. Ez igaz. De mit? Ebben a kérdésben később Antall úr is szót kért. Ismertette Kéri úr pályáját, megállapította, hogy a hitlerizmus bizony nagyon csúnya dolog volt, a szalámi viszont bolsevik eledel, és ezért ők még szeletelni sem hajlandók. Egyébként is – így Antall úr – a történelmi események megítélése szakmai kérdés. (Az újabb kori magyar történelemben a szakmai szempontok, úgy tűnik, igen fontos szerepet játszanak. Annak idején Grósz Károly is a történészek szakvéleményétől tett függővé annak az eldöntését, hogy ’56-ban forradalom volt-e vagy sem.)

Ezen az ötleten kapva kapott Horváth belügyminiszter úr. Az önkormányzati törvénytervezet vitájának lezárásakor a kisebbségi jogok ügyét minősítette szakmai kérdésnek. Mint mondotta volt, egyesek a parlamentben úgy tesznek, mintha csak ők viselnék szívükön a kisebbségek jogait, holott ez merő rágalom, mert hogy e tekintetben mire bólint rá a kormányzat és mire nem, az nem politikai, hanem kizárólag szakmai kérdés. Ezek szerint az RMDSZ szakmai testület, csak az a baj, hogy nem elég felkészültek, és így nem tudják kielégíteni a szakmai kérdésekben közismerten finnyás Iliescu úr igényeit. Még csiszolgatni kell az elképzeléseiken.

A szakmai csiszolgatás persze idehaza is elkelt. A kormányzat eredeti önkormányzati törvényjavaslatában egy megengedő utalástól eltekintve egyetlen szó sem esett a nemzeti és etnikai kisebbségekről, és az önkormányzatok velük kapcsolatos kötelezettségeiről. A választójogi törvényjavaslatban ellenben szerepelt egy passzus, amely szerint, ha valahol él nemzeti kisebbség, de nem alakítható ki olyan egyéni választókerület, ahol a nemzetiség többséget alkot, akkor a választás előtt a kisebbségiek elmehetnek a tanácsházára és ott töredelmes vallomást tehetnek arról, hogy ők valamely kisebbséghez tartozónak tekintik magukat. A vallomás alapján nyilvántartásba veszik őket, és ily módon egy absztrakt kisebbségi választókerület polgáraivá válnak és bejuttathatnak egy képviselőt a helyi önkormányzati testületbe. Ott azután eljátszhatja az örök vesztes szerepét, mert minden lényeges kérdésben nyilvánvalóan leszavazzák.

Ezek után Derdák úr (SZDSZ) alighanem szakmai indítékoktól vezetve az önkormányzati törvénytervezettel összefüggő alkotmánymódosítási indítványba új szöveg beiktatását javasolta:

„(4) A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van arra, hogy külön törvényben meghatározott módon helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozzanak létre.

(5) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi választott önkormányzati testületei – a kisebbségek sajátos érdekeinek érvényesítésére – a helyhatósági testületek hatáskörével, működésével és döntéseivel kapcsolatosan, törvényben meghatározott sajátos közhatalmi jogosítványokkal, így például egyetértési, kifogásolási és különös jogorvoslati joggal rendelkeznek.

(6) A nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzati testületei létrehozásához és működéséhez szükséges anyagi, tárgyi és intézményi feltételeket az államtörvény alapján köteles elkülönítetten biztosítani és a kisebbségi önkormányzat rendelkezésére bocsátani.”

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság minden szakmai tudását latba vetve megtárgyalta az indítványt, és eredeti formájában elvetette. A bizottság jelenlévő tagjai közül kilencnek (túlnyomórészt ellenzéki képviselők) a szakmai lelkiismerete azt súgta, hogy az Alkotmány szövegébe az alábbi mondat beiktatását javasolják: „A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre.” Másik kilencnek (túlnyomórészt kormánypárti képviselők) viszont azt, hogy a fenti mondat a következőképpen módosuljon: „A nemzeti és etnikai kisebbségek, az egyesülési törvény rendelkezéseinek megfelelően, helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozzanak létre.”

Hogy miért, arra Baka András (MDF) egy későbbi parlamenti felszólalásában derült szakmai fény. (Baka úr, aki eddig a kisebbségi ügyek szárnysegédje volt az MDF-frakcióban, éppen a napokban avanzsált az államigazgatási szakemberképzés tábornokává.) Hozzászólásában nyilván ezért szállt síkra amellett, hogy a magánjog nyerjen teret a közjog rovására: „Kérem szépen a csak magánjog, a csak közösségeket megillető jog, ami a magánjog területe, az számomra a legtöbb, amit lehet nyújtani a kisebbségeknek. Ez persze nem azt jelenti és nem is szeretném, ha így interpretálnák szavaimat, hogy önkormányzat-ellenes lennék. Az önkormányzati törvény alapján mindenütt lehetőség van kisebbségi önkormányzatok alakítására olyan területen, ahol a kisebbségek többségben élnek.”

Baka úr szerint tehát a kisebbségi érdekek érvényesítésének legszerencsésebb módja a többségbe kerülés. Már-már fejet hajtanánk e veretes szakmai érvek előtt, csak azt nem értjük, hogy akkor miről beszél Bodor úr, a Romániából elszármazott író az ÉS hasábjain: „Az nem lehet, hogy román milliók ne ébredjenek rá: (…) minél kevésbé értik, mit jelent a kisebbségek politikai, kulturális, közoktatásügyi és egyéb önkormányzat-igénye, minél kevésbé akarják megérteni, hogy az autonómia, az önrendelkezés nem a román állam szuverenitása ellenében építkező kisebbségi kívánság – annál biztosabb, hogy (…) előbb-utóbb fölerősítik a ma még talán nem is létező kisebbségi radikalizmust.”

A szakszerűség mezején vívott csata minden állomásáról természetesen nem tudunk beszámolni. Végül az alkotmány szövegébe bekerült a kisebbségi önkormányzat-alakítási jog, az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé pedig (az SZDSZ javaslatára) a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesítésének a biztosítása. Az önkormányzati választások során a kétszavazatos rendszerben a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni választókerületekben induló jelöltjei egyúttal egy közös ún. kisebbségi független listán is indulhatnak, ahonnan – a törvényben pontosan rögzített szabályok szerint – a listákon általában szükséges szavazatszámnál kevesebb szavazatot kapott jelölt is bekerülhet a képviselőtestületbe. A módosított választási rendszerben az állampolgároknak nem kell hatóságilag színt vallaniuk kisebbségi hovatartozásukról ahhoz, hogy élhessenek a kisebbségeket megillető jogosítványokkal. Az önkormányzati testületbe legtöbb szavazattal bekerült kisebbségi képviselő egyben kisebbségi szószólóként is funkcionál. (Egy közbeeső MDF-es javaslat szerint a testületben csak akkor lett volna kisebbségi szószóló, ha oda a normális választási procedúrával nem jutott volna be kisebbségi képviselő.)

A kisebbségi szószóló különjogait a később megalkotandó kisebbségi törvény fogja meghatározni. Megalkotása során újabb elmélyült szakmai vitákra lehet majd számítani.

• Belföld