Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakók s e csalások.

Így csináltad ezt már régen.
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.
(Ady Endre:






A mesebeli János)

Az elmúlt héten nyilvánosságra hozták az első félév bűnözési adatait. Alaposan nyilvánosságra hozták őket, a napilapok augusztus másodikán is és negyedikén is leközölték ugyanazokat a borús számadatokat. Ismétlés a tudás anyja. De mivel a bűnözési statisztikának már így is túl sok az anyja, ebben a cikkben nem ezzel, hanem a rendőrség adatközlő tevékenységének sajátosságaival szeretném a tisztelt olvasó figyelmét lekötni. Külső forrásra ezúttal nem támaszkodom, csupán azokat az információkat teszem egymás mellé, amelyeket az illetékesek az elmúlt időszakban a sajtón keresztül közkinccsé tettek.

A legfrissebb közkincsünk az az adat, hogy 1990 első felében 139-166 bűncselekmény vált ismertté, 38,8%-kal több, mint a tavalyi év első felében. Tavaly október másodikán Túrós András rendőrfőkapitány azt nyilatkozta a Népszabadságban, hogy az év első hat hónapjában 104 ezer bűncselekményt követtek el. Ez a közlés egyrészt azért figyelemreméltó, mert Láposi Lőrinc a HVG-ben öt nappal később azt állította, hogy az év első feléről még nem is áll rendelkezésre teljes statisztika, másrészt a 139-166 csupán 33,8%-kal több, mint a 104 000. Tehát vagy most csaptak hozzá 5%-ot a bűnelkövetők teljesítményéhez, vagy a rendőrfőkapitány fejelte meg tavaly a bűncselekmények számát kb. 4000-rel – addig is, amíg a hivatalos statisztika elkészül. Mindenesetre a rendőrség statisztikai munkájának ugrásszerű javulására utal az a tény, hogy az idén augusztus elejére elkészültek azzal, amivel tavaly még október elejére sem. Arról nem is beszélve, hogy a Pest megyei Rendőr-főkapitányság már most ki tudja mutatni, hogy azokban a helységekben, ahol megalakultak az önvédelmi csoportok, csökken a bűnözés mértéke. (Magyar Hírlap, 1990. július 25.)

A növekedés üteme akár 33,8%, akár 38,8, minden lehetséges összehasonlításban aggasztó, csak azokhoz a fantasztikus arányszámokhoz képes nem, amelyekkel a rendőrség az év első felében –abszolút számok közlése nélkül – az idegeinket borzolta. Láposi Lőrinc ezredes a Magyar Nemzet március 9-i számában tudomásunkra hozta, hogy az év első két hónapjában a tavalyi év hasonló időszakához képest 60%-kal nőtt a büntetések száma. Hogy lett ebből a 60%-ból 34-39% a félév végére? Tán 1989 elején bűnöztek volna olyan keveset? Aligha, hiszen az idei statisztikai csoda csupán a tavalyi csodának az ismétlése. Tavaly az első negyedévre 54%-os növekedést jelzett Túrós András a Magyar Nemzet hasábjain (július 17.), miközben az első hat hónapban a bűnesetek számának emelkedése nem sokkal haladta meg a 20%-ot (lásd: HVG, október 7.) A bűncselekmények abszolút számát a rendőrfőkapitány sem adta meg. Mivel a bűncselekményekre nem vetnek ki jövedelemadót, nehéz elképzelni, hogy tolta át ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas mértékben a bűnözési kedvet az év első, hideg és szegényes hónapjaira.

A fővárosi rendőrfőkapitány, Barna Sándor vezérőrnagy 1990. február 15-én tartott sajtótájékoztatóján (lásd: Népszabadság, február 16.) bejelentette, hogy a fővárosban a rablások száma egy év alatt 500-ról 800-ra nőtt. Ezek szerint 1989-ben az összes rablás több mint 40%-át a fővárosban követték el. Ha ez a budapesti adat igaz, akkor az országnak a fővároson kívüli részében egyáltalán nem raboltak többet 1989-ben, mint 1988-ban. (A rablások száma 1988-ban 1550, 1989-ben 1833 – Népszabadság május 19.)

Túrós András a Népszabadság 1990. május 19-ei számában a következőket mondta: „A bűnözés egész Európában növekszik. Nálunk sincs ez másképp. Az más kérdés, hogy mióta valljuk be, hogy romlik a közbiztonság (…) A magyar bűnözés már európai, vele szemben azonban egy afrikai színvonalú, felszereltségű bűnüldöző szervezet áll.”

Ugyanebben a lapszámban Korinek László (akkor még a pécsi egyetem docense, azóta már államtitkár nyilatkozata: „Az NSZK-ban például 5 év óta lényegében stagnál, egyes összetevőinél pedig egyenesen csökken a bűnözés.”

A folyamatos romlás tendenciáját igazolják a lapban található számadatok. Az ismertté vált bűncselekmények száma:

1975:   120 889
1985:   165 816
1988:   185 344
1989:   225 393

Hiányzik viszont az 1986-os és 1987-es év. Ha ott lenne, mint ahogy a HVG egy héttel korábban megjelent számában például ott van, akkor kiderülne hogy a bűncselekmények száma 1986 és 1988 között stagnált, 1988-ban több mint 3000 bűncselekménnyel kevesebb vált ismertté, mint 1986-ban!

Ami pedig a magyar bűnözés európai színvonalát illeti, Nyíri Sándor – akkor még a legfőbb ügyész helyettese – publikált erről egy cikket ugyancsak a Népszabadságban május 25-én: „Ha a Magyarországon 1988-ban elkövetett, százezer lakosra jutó bűncselekmények számát egynek vesszük, akkor ez a mutató Svédországban 6,1, Dániában 4,7, Hollandiában 3,5, Franciaországban 2,8, Ausztriában 2,5, Norvégiában 1,9, Belgiumban 1,2.” Azóta legfeljebb Belgiumot előzhettük meg, de ez sem biztos, hiszen Túrós Andrástól tudjuk, hogy „a bűnözés egész Európában növekszik”.

A szavahihetőségéről ismert vezérőrnagy azt is a közvélemény tudomására hozta, hogy „jelentősen nőtt az utóbbi időben… a nemi erkölcs elleni bűntettek száma”. (Lásd: Túrós András nyilatkozatát a Népszabadság 1989. október 2-i számában.)

Ez a szám a Népszabadság 1990. május 19-i számában táblázat szerint

1985-ben:        1782
1988-ban:        1453
1989-ben:        1392

Az idén pedig az első félévben tovább csökkent a nemi erkölcs elleni bűntettek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest (Népszabadság, 1990. augusztus 4.).

Túrós András 1990. február 14-én úgy tájékoztatta a sajtót, hogy „1989-ben száz bűncselekmény tettese közül csak harminchatot sikerült elfogni.” (Magyar Nemzet 1990. február 15.) Ezt erősíti meg a legfőbb ügyész helyettese a Népszabadság május 25-i számában: „Magyarországon a bűncselekmények felderítésének eredményessége 36%.” Ehhez képest meglepő, hogy Legfőbb Ügyészség által kibocsátott adatok szerint 1990 első félévében a „nyomozáseredményességi mutató” 46,5%-ra csökkent. (Magyar Nemzet, augusztus 4.) A szorgalmas olvasó Korinek László cikkében leli meg a rejtély kulcsát: „A nyomozáseredményesség az 1988. évi 61,9%-ról 53,8-re, míg az ismeretlen tettesek felderítési mutatója 42,4%-ról 36,1 %-ra esett vissza.” Nos, az első mutató csökkent 46,5%-ra, a második – az ismeretlen tettesek felderítésének aránya 36%-ról 29%-ra zuhant le. Szó sincs tehát arról, hogy száz bűnelkövetőből csak 36-ot füleltek volna le az elmúlt évben. 54-et füleltek le, de ezek jelentős része már eredetileg sem volt ismeretlen.

Itt nem a fogalomhasználat egyszeri pontatlanságáról van szó: „1988-ban száz ismertté vált bűncselekmény közül mindössze 42 esetben voltunk képesek tettest produkálni.” (Túrós András, Magyar Nemzet, 1989. július 17.) „Borsodban száz bűncselekményből 58-60-at tudunk felderíteni. Bár ez igen jó átlag, mert országosan ez csak 40 százalék…” (Túrós András, Észak-Magyarország, 1989. április 22.) A vezérőrnagy következetesen az összes bűncselekmény felderítési mutatójaként adja le az ismeretlen tettesek felderítésének mutatóját, s ezzel enyhén szólva félrevezető információt terjeszt a bűnelkövetők lebukási esélyéről.

Barna Sándor, fővárosi rendőrfőkapitány azon a februári sajtótájékoztatóján, amelyen tiltakozott a parlament ama döntése ellen, amellyel kivették a titkos eszközök használatának lehetőségét a rendőrség kezéből, azt állította, hogy a fővárosban 1989-ben az 1988. évi 23%-ról 18%-ra csökkent „a felderített bűncselekmények száma”. A Legfőbb Ügyészség mostani jelentése szerint ez az adat 1990 első félévében 30,6%. Ebből vagy arra kell következtetnünk, hogy a fővárosi rendőrség hatékonysága – a titkos eszközök megvonása ellenére – hirtelen óriásit javult, vagy pedig Barna Sándor is főnöke példáját követte.

Végül néhány szót a rendőrök által elkövetett jogsértésekről. Túrós András a már említett februári sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy „a rendőrség erkölcsi-fegyelmi helyzete 1989-ben kis mértékben javult, az évtized folyamán először. A rendőrök tavaly összesen 2441 jogsértést követtek el…”. A vezérőrnagy az olvasóra bízza, hogy a rendőrség erkölcsi-fegyelmi helyzetének alakulásában bekövetkezett fordulat és az ő rendőrfőkapitányi kinevezése között összefüggést találjon. Az az olvasó azonban, aki előveszi a Népszabadság május 19-i számát, először is azt találja, hogy a rendőrök 1989-ben csak 2331 jogsértést követtek el, másodszor meg azt találja, hogy a rendőrök 1986-ban kevesebb jogsértést és azon belül jóval kevesebb bűncselekményt követtek el, mint 1983-ban, tehát nem áll az, hogy a rendőrség erkölcsi-fegyelmi helyzete Túrós András hivatali működése alatt javult először ebben az évtizedben.

Erről a témáról egy más helyen (Magyar Nemzet, 1989. július 17.) Túrós András így nyilatkozott: „Állíthatom, hogy a belügyi vezetés következetesen eltávolítja azokat, akik visszaéléseket követnek el. A statisztika legalábbis ezt bizonyítja. Évente visszatérően 200-210 rendőrt szerelünk le alkalmatlanság címén vagy egyéb okból.” A leszerelt rendőrök száma a rendőrök által elkövetett jogsértések számának alig 10%-a.

Rendőrök 1983-ban 1061, 1986-ban 945, 1989-ben 870 bűncselekményt követtek el. Ez azt jelenti, hogy a rendőrök aránya a bűnelkövetőkön belül lényegesen csökken. 1989-ben annak a mintegy 121 ezer bűncselekménynek, melynek ismerjük a tettesét, kb. 0,7%-át követte el rendőr. A rendőrök aránya a népesség vétőképes korú részében ennek körülbelül a fele. A rendőrök tehát erősen felülreprezentáltak – és még erősebben azok voltak – a bűnelkövetők között. Csupán a bűnügyi publicisztika mellőzte őket védtelenebb felülreprezentált csoportok kedvéért.

• Belföld