Skip to main content

Ha a libapásztorlány elnyerte a legkisebb királyfit, akkor még jön az OTP?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Magyarországon 1989–90-ben, az elszegényedés, a pornográfia, az erkölcsi válság stb. kellős közepén még mindig – vagy talán már megint – történnek tündérmesék. Hol, hol nem, a pesti agglomerációban, pontosan Pécelen a nagy politikai pezsgésben és állampolgári újjászületésben összetanácskozott néhány asszony – főleg hívők, különféle felekezetekből, de azt mondják, még olyan is volt köztük, aki régebben benne volt a pártban –, hogy ők most már hogy vegyék ki a részüket a dolgokból? Elhatározták, hogy szociális egyesületet alapítanak, elvégre van Pécelen szociális baj elég. Ha elhatározták, meg is alapították. Kiigényelték a Hazafias Népfront elárvult irodáját, és hozzáfogtak. Még talán egy esztendeje sem etették, játszatták és tanítgatták a község ez ügyekben hiányt szenvedő gyerekeit – errefelé alig több, mint három nap egy esztendő –, a gyerek-nyomok máris a helyi cigánysághoz vezették őket. Ott megismertek egy fiatalasszonyt, Cs. J.-t. A kisfiával éldegélt egy házban, aminek a teteje majd rádőlt. Feküdtek az ágyban, hogy meg ne fagyjanak. Fűteni – tető híján – nem nagyon lehetett. Van néhány ilyen ház, ami azt illeti. A szociális egyesület elborzadt. Összetanácskoztak megint, és elhatározták, hogy rajtuk az élet nem fog ki, azért is segítenek ennek a szegény asszonynak. Az egyik pap szerzett egy albérletet, az asszonyok összegyűjtöttek egy csomó pénzt, külföldi és falubeli munkafelajánlást egyházi szervezésben, bontási anyagot, tervezőt és művezetőt, hogy együtt építsenek egy tetős-száraz hajlékot Cs. J.-nek és a kisfiának. Cs. J. egy nagy gyárban dolgozik már néhány éve, a törvényes minimálbérnél kicsit több pénzért. Az egyesület kisajtolt a gyárból valami vállalati pénzsegélyt, fuvar- és munkaígéretet. Szereztek tanácsi támogatást, tanácsi kamatmentes kölcsönt, szociálpolitikai kedvezményt, s kiszámították, hogy mennyi pénz hiányzik. Összesen kell 950 ezer – ugye szerény házacskáról lehet szó?


tanácsi támogatás<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

50 ezer

tanácsi kölcsön

50 ezer

munkahelyi kölcsön

20 ezer

szociálpolitikai kedvezmény 

50 ezer

Összesen

170 ezer


Mintegy félmillió Ft-ot produkál a közösség, pénzben, munkában, építőanyagban 300 ezret adhat az OTP „kiemelt támogatású” alacsony kamatra. Májusban jutottak odáig, hogy minden bekért papír együtt volt, s beadhatták a kölcsönigénylést. A vállalati, tanácsi pénzek, mind a 120 ezer Ft, bevándoroltak az OTP számlájára, azóta ott vannak egészségben. Július 19-én kap Cs. J. írásos értesítést, hogy hitelkérelmét nem engedélyezik, mert jövedelme nem elég magas. Hiába van immár öt kezese, plusz az egész egyesület. Fizetésének 33%-a fogható le törlesztés gyanánt, s a maradék nem elegendő a megélhetésre. Nem lehet tehát az OTP ügyfele. A ház közben épül, csak az egyesületnek nincs már egy fityingje sem. Az OTP és a hozzá vándorló támogatások nélkül is kész a pince, állnak a falak, benn van ajtó-ablak, de a födémhez nem tudnak hozzákezdeni. Most várnak. A megyei OTP állásfoglalására. Tulajdonképpen hogy jut lakáshoz, mit remélhet az a bérminimum körül kereső – van ilyen vagy egymillió –, aki körül nem vált valóra egy tündérmese?





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon