Skip to main content

Csövi (Rostás Sándor) sitten van!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A notórius protestáló, a Beszélő olvasóinak régi ismerőse (utolsó próbaszám, 4., 9. sz.) kihúzta a gyufát, és kikötött a Tolnai Lajos utcában (BRFK Vizsgálati Osztály). Sátra bizonyára tartósan raktárpolcra került a Parlament előtti gyöpről – a rendőrség felkészül az állandóan ülésező Országgyűlés zavartalanságának biztosítására.

A Rostás kézre kerítéséért rohamra induló Akció-csoport nem lacafacázott, s kétszer is berontott a Vajdahunyad utcai alapítványi menhelyre, félretolva a házkutatási parancs iránt érdeklődő portásokat. (A menhelylakók bizalmából választott ügyeletesekről van szó.)

Nem tudom, mit csinált Csövi, de sok mindent tudok róla. Tudom, hogy igazi préda; vesztésre született szegény. Túl nagy a testi ereje, semhogy beletörődött volna kelletekorán a bölcsességbe, miszerint aki alul van, ne ugráljon. S túl nehéz a feje ahhoz, hogy a siker reményében kérdőjelezze meg a hierarchizált világ igazságát. Ficánkolt egy kicsit a fölényes, szakszerű apparátusok amúgy könyörtelen présének bénultsága idején; boldogan, hangosan szidta a k… anyját mindenkinek, aki görbén nézett rá – visszamenőleg harmicvalahány évére.

Az elbizonytalanodott rendőrtenyerek viszkettek… S hidegen fújnak a szelek. Tartok tőle, hogy Csövi nem lesz már a kitaszítottak életének királya. A legtöbb, amit remélek, hogy a rendőrök az idők végezetéig Rostás úrnak szólítják ezentúl.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon