Skip to main content

Levél Kanadából

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!

Azzal kezdeném, hogy egy ideje, otthoni barátunk jóvoltából rendszeresen olvashattuk a Beszélőt. Ismertük-olvastuk még a szabad megjelenést megelőző időből, és nagyon jónak tartottuk-tartjuk még most is.

Ezért aztán nagyon elszomorodtunk, mikor barátunk arról értesített bennünket, hogy nem tudja küldeni, mert már a megjelenés napján se kap belőle (Tatán lakik egyébként) semelyik újságárusnál.

Így most információ nélkül maradtunk, és ez olyan érzés, mint a morfinistának, ha megvonjak tőle a napi adagot…

Ami az én szememben a Beszélőt a többi újságtól megkülönböztette, az az, hogy míg a többinél csak újságolvasó vagyok, és olyan, mintha egy képernyőn elvonulnának előttem az írások, addig a Beszélőt olvasva egy klubban éreztem magam, ahol én is ott ülök a „cikkek” (illetve íróik) között, és barátságos hangulat vesz körül, a mondanivalóját pedig mindenki ennek a bensőséges klubnak, annak tagjainak írja-mondja el.

Nagyon kérem tehát, hogy valami megoldást keressenek, mert így komolyan olyan, mintha baráti körünktől lennénk megfosztva…

Borsos Mónika, Borsos Zoltán,
a kis Levente és a még kisebb Réka















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon