(Balázs László)

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

Amikor önkormányzatokról beszélnek politikusaink – vagy magukat annak tartók – kizárólag a községi és városi tanácsokra gondolnak, holott ezen túl számtalan olyan önkormányzat van, amelyekre érdemes lenne odafigyelni. Ezek közül én most egyetlen önkormányzatra szeretném a figyelmet ráirányítani, a vállalati tanácsokra.

Az állam a vállalatok tulajdonosi jogának gyakorlását átruházta a vállalati tanácsokra.

A vállalati tanács – mint testület – munkáltatója az igazgatónak.

A vállalati tanács tagjainak munkáltatója az igazgató.

A fentiekből következik, hogy az igazgató kénye-kedve szerint manipulálhatja a vállalati tanácsokat, és manipulálja is. „Amelyik kutya megharapja a gazdáját, azt kiirtják” elv uralkodik. A rendszerváltás még nem érezteti hatását a gazdasági életben. Ezt igyekeznek is kihasználni a pártállamot hűségesen kiszolgáló vezetők, megtámogatva a vállalati tanácsok határozatával. A volt ellenzéki pártok és reformkommunisták jelszavát, a privatizálást kitűnően meglovagolták és kihasználják. Az állam vagyonát a magánszférába terelik, hatalmukat és vagyonukat igyekeznek átmenteni, miközben extrahaszonra tesznek szert. A munkás mit tapasztal? Az uralkodó osztály marad a helyén. Miközben az igahúzó munkást nyomasztják a fokozódó terhek, a felső tízezer dőzsöl a milliós nagyságrendű jövedelmekből, érdemtelenül.

Rendszerváltás van? Csendes forradalom van? Kinek? Mit érez ebből a munkás? Ki figyel oda a munkásra? A parlamentben tíz munkásképviselő van. A vezető pártok élvonalában hány munkás van? Egyesek azt hangoztatják: elég volt a munkásokból, a munkáshatalomból. Elfelejtik, hogy nevükben és helyettük egy elit réteg gyakorolta a hatalmat.

Az új parlament kinyilvánította 1956-ot forradalomnak és szabadságharcnak, rehabilitálták a meggyilkoltakat, a börtönben sínylődött élőket, de elfeledkeztek az 1956-os forradalmi munkástanácsokról.

Gyárukat féltő munkások megalakították a munkástanácsokat, melyek korlátolt jogú szakszervezetként működtek, hatalom nélkül. Megalakult a Munkástanácsok Országos Szövetsége, megalakult a Központi Munkástanács, csak a parlament késlekedik rehabilitálni a munkástanácsot mint egyetlen olyan szervet, mely képes megakadályozni az állami tulajdon elherdálását, privatizálását, megtisztítani a gazdasági életet annak vámszedőitől, s a vezetők aránytalanul magas jövedelmét befagyasztani.

A munkások nagy többsége még nem mozdult meg. A munkások nagy többsége még vár. Van aki fél, de ez a félelem véges. A munkások emberszámba vétele s annak érzékelése után felsorakoznak a kormány mögé, teszik, amit tenni kell. Amennyiben a kormány és a parlament nem ismeri fel a történelmi szükségszerűséget, nem veszi figyelembe a III. Országos Munkásfórum követeléseit, a munkások megmozdulása katasztrofális lehet!

Győr, 1990. május 11.

Balázs László lakatos
szabad demokrata
9019 Győr, Ménfői u. 77.

• Visszabeszélő