Tisztelt Szerkesztőség!
Azzal kezdeném, hogy egy ideje, otthoni barátunk jóvoltából rendszeresen olvashattuk a Beszélőt. Ismertük-olvastuk még a szabad megjelenést megelőző időből, és nagyon jónak tartottuk-tartjuk még most is.
Ezért aztán nagyon elszomorodtunk, mikor barátunk arról értesített bennünket, hogy nem tudja küldeni, mert már a megjelenés napján se kap belőle (Tatán lakik egyébként) semelyik újságárusnál.
Így most információ nélkül maradtunk, és ez olyan érzés, mint a morfinistának, ha megvonjak tőle a napi adagot…
Ami az én szememben a Beszélőt a többi újságtól megkülönböztette, az az, hogy míg a többinél csak újságolvasó vagyok, és olyan, mintha egy képernyőn elvonulnának előttem az írások, addig a Beszélőt olvasva egy klubban éreztem magam, ahol én is ott ülök a „cikkek” (illetve íróik) között, és barátságos hangulat vesz körül, a mondanivalóját pedig mindenki ennek a bensőséges klubnak, annak tagjainak írja-mondja el.
Nagyon kérem tehát, hogy valami megoldást keressenek, mert így komolyan olyan, mintha baráti körünktől lennénk megfosztva…
Borsos Mónika, Borsos Zoltán,
a kis Levente és a még kisebb Réka
- Visszabeszélő [7]