Az „értelmi szerző” hálás, ha gondolatait az újságíró lejegyzésre érdemesnek tartja, és nem vonja kétségbe a szerkesztők tömörítési jogát sem. Nem örül azonban, ha a tömörítés torzítja az eredeti mondandót.
Debreceni előadásomban nem azt állítottam, hogy „a törvénykezés már-már az 1968 előtti függőségbe sodorja a vállalatokat”. Ez lehet, hogy így van, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy vállaljam bizonyításának terhét. Határozott véleményem viszont, hogy a nevezetes 1990. évi VIII. törvény az „Állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről” retrográd, ha úgy tetszik „pártállami” jogszabály.* Ez a törvény a magyarországi tulajdonviszonyokat, a nemzeti vagyon meghatározó tömegére nézve, az 1969 előtti állapotra rendezte vissza anélkül, hogy megalkotásának célja szerint valóban megakadályozná a közvagyonok tisztességtelen eszközökkel, piac alatti áron történő eladását (divatosan: „átjátszását”). Pedig ezt a törvényt a Németh-kormány – egyik utolsó lépésként – az ellenzékkel teljes egyetértésben (ha nem nyomására…) terjesztette elő, megvetve ezzel a privatizáció betegágyát.
Üdvözlettel
Iványi György
* P. S. Én máig abban a hitben éltem, hogy ezt a törvényt már az új parlament hagyta jóvá – rengeteg új törvény, rendelet stb. épül rá, követi gondolkodásmódját. Tévedtem.
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [7]