Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mink András: Igazgatóváltás a Baár-Madasban (Beszélő, 1995. június 22.)


Megdöbbenve olvastam a Beszélő ez év június 22-i számában, hogy ifj. Bibó Istvánt leváltották a Baár-Madas igazgatói posztjáról. Az indokolás, hogy többen kifogásolták az iskola liberális szellemét, sőt, hogy az igazgató ateistákat is megtűrt a tanári karban. És ami a legabszurdabb, hogy az SZDSZ utasítására szándékosan tette november 4-re a gólyabál időpontját.

Azok az egyházi méltóságok, akik most Bibó Istvántól meg akarnak szabadulni, bizonyára nem tudják, hogy a valaha volt Lónyay utcai református gimnázium a legliberálisabb szellemű iskola volt egész Budapesten. (Talán a fasori evangélikus gimnázium volt még hasonló.) Én jól ismertem, mert bátyám odajárt, és még ma is tartom a kapcsolatot volt osztálytársaival, már aki még él. Azt is tudom, hogy nemcsak ateista tanár tanított falai között a Horthy-korszakban, hanem olyan tanár is, akiről mindenki tudta, hogy szocialista. Kiss Sándornak hívták. Vele is kapcsolatban voltam, míg élt.

Azzal a váddal pedig, hogy az SZDSZ utasítására gyalázta volna meg az igazgató november 4-ét, nem érdemes foglalkozni, mert az kizárólag a kiagyalókat minősíti.

Nem tudom, kinek volt útjában az a Bibó István, akit tanártársai többsége, a tanulók és szüleik is nagyra becsülnek. De azt hiszem, nem az igazgatót, hanem őket kellene a vallásos hit megtagadásával vádolni, mert minden vallás tiltja az igaztalan vádaskodást.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon