Skip to main content

Él, mint Marci…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Szél ellen pisálni hasztalan”


A 40 éves Farkas Márton Heves megye második legnagyobb városában, Gyöngyösön él egy bérlakásban. Három gyermeke és két unokája van. A közelmúltban barátját, Litkei Tivadart egy kocsmai összeszólalkozást követően hasba szúrták. Ez ügyben még akkor éjjel Farkas Mártont is kihallgatták tanúként a rendőrségen. Ennek körülményeit meséli el.

„A durándai pataki kocsmában Tivadarral megiszogattunk két-három kisvadászt, vagyis bort kólával. Ott találkoztunk a Medveniczcel. Kérdeztem tőle, nem tud-e valami munkát. Sajnos Marcikám, minket is elküldték, nem tudom, mi lesz. Tovább piálgattunk. Aztán egyszer csak valamin összevitatkoztak, és a Tivadar haverom meg lett szúrva. A Medvenicz szúrta meg. Bevitte a mentő, én pedig hazamentem. De még el sem aludtam, amikor jött két rendőrfőtörzs: a »Beton«, meg az »Őszfejű«:

– Marci, öltözzél, be kell jönnöd!

Az igazat megvallva, féltem tőlük, hogy jól megpuhítanak a kocsiban. De egy ujjal sem nyúltak hozzám. Majd amikor beértünk a rendőrség kapujába, a Bóta nevezetű zászlós pattintott a kezével és intett. Gondoltam, hogy kikapok, de nem ennyire! Nem kérdezett semmit, egyből szeméremtesten rúgott, aztán tovább rugdosott. Megfogta a fejemet, s mint a tikitakit, verte a falba. Utána kezdett vallatni. Nem tudom, ekkor milyen papírokat szerkesztettek, írni-olvasni nem tudok. Apámék napszámosok voltak, és a határban nem volt iskola.

Amikor így összetört, kínomban magam alá piszkoltam. Az anyja rohadt szadista Szűzmáriáját! Megfordult, és pont telibe talált! Hiába könyörögtem neki, ne bántson százados úr! A kapus, az Isten áldja meg, jó volt hozzám, elengedett. A feleségem akkor lett a legjobban beteg, amikor hazatántorogtam. Ömlött belőlem a vér. Az orvos még akkor éjjel ki is jött, de nem tudott velem mit kezdeni, adott egy fájdalomcsillapítót, és mentőt hívott. Közben ismét jött a két rendőr, hogy megint kihallgassanak. De azt mondta a főorvos, szó se róla, irány egyenest Eger, a kórház. És itt feküdtem egy hónapig. Végül az egyik herémet kivették. Ha eszembe jut, elkap a sírás. Nagyon tönkretett! Úgy volt, hogy leveszik az egész szeméremtestemet. Marci, nem sok remény van, inkább csak pisilni lesz az jó! Azt mondtam a doktor úrnak, akkor megölöm magam.

A rendőröktől rengeteget kaptam már. Egyszer elmentünk szilvát szedni. A kerülő ránk fogta, hogy övé a kerékpár, ami a feleségemnél volt. Jöttek a rendőrök, összevertek, két hétig csak tejen éltem. Az asszony is kapott a fejére. Tudja, szél ellen nem lehet pisálni, nem mertük feljelenteni. Ezt a legutóbbit se mertem volna, ha az az egri főorvos nem forszírozza. Hát ilyen a rendőri eljárás! Bemegy az ember mint ember, s kijön mint halott. Ha bűnös, ha ártatlan, ott aztán mindegy.

Igaz, voltam már néhányszor büntetve. Hál’ Istennek, csak ilyen kisebb dolgok. Hát olyan, hogy a nagymamám leütötték, én meg összevertem az illetőt. Melyik ember nem védi a mamáját? Meg a pincér. Más helyett véletlenül leütöttek, én meg összetörtem neki az állkapcsát. Ebből kaptam 8 hónapot. Volt még egy lopás. Elmentünk az élettársammal tyúkot lopni. Hát rá voltunk kényszerülve. Elhoztunk négy rántani valót! Szépek voltak, gyönyörűek. Eljöttünk, nem buktunk meg, de hazafelé elkaptak a rendőrök. Tagadás nem volt. Visszavittek a színhelyre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ekkor bántottak. Másnap meglett a tárgyalás, gyorstalpalású. Felfüggesztettek mindkettőnket.

Kártalanítást idáig semmit sem kaptam. Pedig munkanélküli vagyok. A szemétre eljárok, üvegeket, rezet, alumíniumot gyűjtök. Amikor szerencsém van, összejön 200–300 Ft is egy napon.

Senki a rendőrségtől fel nem keresett, hogy érdeklődjön, hogy vagyok meg mint vagyok. Tudja, hogy van ez, cigányról van szó. Szél ellen pisálni hasztalan.”


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon