Magyar Elemér

Nyomtatóbarát változat

A 40 éves Farkas Márton Heves megye második legnagyobb városában, Gyöngyösön él egy bérlakásban. Három gyermeke és két unokája van. A közelmúltban barátját, Litkei Tivadart egy kocsmai összeszólalkozást követően hasba szúrták. Ez ügyben még akkor éjjel Farkas Mártont is kihallgatták tanúként a rendőrségen. Ennek körülményeit meséli el.

„A durándai pataki kocsmában Tivadarral megiszogattunk két-három kisvadászt, vagyis bort kólával. Ott találkoztunk a Medveniczcel. Kérdeztem tőle, nem tud-e valami munkát. Sajnos Marcikám, minket is elküldték, nem tudom, mi lesz. Tovább piálgattunk. Aztán egyszer csak valamin összevitatkoztak, és a Tivadar haverom meg lett szúrva. A Medvenicz szúrta meg. Bevitte a mentő, én pedig hazamentem. De még el sem aludtam, amikor jött két rendőrfőtörzs: a »Beton«, meg az »Őszfejű«:

– Marci, öltözzél, be kell jönnöd!

Az igazat megvallva, féltem tőlük, hogy jól megpuhítanak a kocsiban. De egy ujjal sem nyúltak hozzám. Majd amikor beértünk a rendőrség kapujába, a Bóta nevezetű zászlós pattintott a kezével és intett. Gondoltam, hogy kikapok, de nem ennyire! Nem kérdezett semmit, egyből szeméremtesten rúgott, aztán tovább rugdosott. Megfogta a fejemet, s mint a tikitakit, verte a falba. Utána kezdett vallatni. Nem tudom, ekkor milyen papírokat szerkesztettek, írni-olvasni nem tudok. Apámék napszámosok voltak, és a határban nem volt iskola.

Amikor így összetört, kínomban magam alá piszkoltam. Az anyja rohadt szadista Szűzmáriáját! Megfordult, és pont telibe talált! Hiába könyörögtem neki, ne bántson százados úr! A kapus, az Isten áldja meg, jó volt hozzám, elengedett. A feleségem akkor lett a legjobban beteg, amikor hazatántorogtam. Ömlött belőlem a vér. Az orvos még akkor éjjel ki is jött, de nem tudott velem mit kezdeni, adott egy fájdalomcsillapítót, és mentőt hívott. Közben ismét jött a két rendőr, hogy megint kihallgassanak. De azt mondta a főorvos, szó se róla, irány egyenest Eger, a kórház. És itt feküdtem egy hónapig. Végül az egyik herémet kivették. Ha eszembe jut, elkap a sírás. Nagyon tönkretett! Úgy volt, hogy leveszik az egész szeméremtestemet. Marci, nem sok remény van, inkább csak pisilni lesz az jó! Azt mondtam a doktor úrnak, akkor megölöm magam.

A rendőröktől rengeteget kaptam már. Egyszer elmentünk szilvát szedni. A kerülő ránk fogta, hogy övé a kerékpár, ami a feleségemnél volt. Jöttek a rendőrök, összevertek, két hétig csak tejen éltem. Az asszony is kapott a fejére. Tudja, szél ellen nem lehet pisálni, nem mertük feljelenteni. Ezt a legutóbbit se mertem volna, ha az az egri főorvos nem forszírozza. Hát ilyen a rendőri eljárás! Bemegy az ember mint ember, s kijön mint halott. Ha bűnös, ha ártatlan, ott aztán mindegy.

Igaz, voltam már néhányszor büntetve. Hál’ Istennek, csak ilyen kisebb dolgok. Hát olyan, hogy a nagymamám leütötték, én meg összevertem az illetőt. Melyik ember nem védi a mamáját? Meg a pincér. Más helyett véletlenül leütöttek, én meg összetörtem neki az állkapcsát. Ebből kaptam 8 hónapot. Volt még egy lopás. Elmentünk az élettársammal tyúkot lopni. Hát rá voltunk kényszerülve. Elhoztunk négy rántani valót! Szépek voltak, gyönyörűek. Eljöttünk, nem buktunk meg, de hazafelé elkaptak a rendőrök. Tagadás nem volt. Visszavittek a színhelyre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ekkor bántottak. Másnap meglett a tárgyalás, gyorstalpalású. Felfüggesztettek mindkettőnket.

Kártalanítást idáig semmit sem kaptam. Pedig munkanélküli vagyok. A szemétre eljárok, üvegeket, rezet, alumíniumot gyűjtök. Amikor szerencsém van, összejön 200–300 Ft is egy napon.

Senki a rendőrségtől fel nem keresett, hogy érdeklődjön, hogy vagyok meg mint vagyok. Tudja, hogy van ez, cigányról van szó. Szél ellen pisálni hasztalan.”

• Belföld