Magyar Elemér

Nyomtatóbarát változat

Néhány éve történt. A kora reggeli órákban egy borostás, zaklatott úr jelentkezett a rendőrkapitányságon, és közölte: megölte a feleségét. Nem hittek neki, felpofozták és elzavarták. Mire kiderült, hogy igazat mondott, már nyoma veszett, hónapokig keresték, míg sikerült elfogni.

– Ez nem jellemző eset – véli rendőr ismerősöm. – Ha néha elő is fordul ilyesmi, nem gyakorlat az, hogy a feljelentések jegyzőkönyvezését megtagadjuk, mert mondjuk eleve reménytelen a felderítésük. Egyéb trükköket viszont gyakran alkalmazunk.

– A Heves megyei rendőrfőkapitány a legfőbb ügyész helyettese állításaira reagálva, a helyi napilapban kategorikusan kijelentette: náluk nem „mesterkednek” a bűnügyi statisztika eredményességi mutatóinak a javításán.

– Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, milyen módozatai vannak a bűnfelderítési adatok „megszépítésének”. Hiszen ezeket a kezdő rendőr is ismeri és alkalmazza. A leggyakoribb a kárösszegek manipulálása. A lopásoknál nemegyszer a nyomozók maguk határozzák meg a kár összegét, s azt a becsüs csupán aláírja. Így lesz gyakran a 8000-10 000 forintos kerékpárok eltulajdonításából 2000 forintot el nem érő szabálysértés.

Gyakori az is, hogy a sértettekkel akkor is ismeretlen tettes ellen tetetnek feljelentést, illetve akkor is ismeretlen tettes ellen rendelnek el nyomozást, amikor annak kiléte köztudott. Néha szinte már komikus, amikor azért tekintik a bejelentést ismeretlen személy elleninek, mert a feljelentő esetleg nem tudja az elkövető pontos személyi adatait, például az anyja nevét.

– A főkapitány úr nyilatkozatában azt is állította, az ügyészséggel való korrekt kapcsolat miatt sem képzelhető el ilyesmi.

– A kapcsolat milyenségét én nem tudom minősíteni. Az úgynevezett ismeretlen tetteses ügyek többsége azonban, ahol az említett manipulációk előfordulhatnak, nem is kerül az ügyészségre. De ha oda is kerül, az ügyész egy ellopott tárgy értékét hogyan vitathatná a szakértővel szemben? Egyébként az ügyészek is tisztában vannak azzal, milyen játék folyik a számokkal.

– Mi szükségük van a rendőröknek ezekre a statisztikai mesterkedésekre? Fűződik mindehhez anyagi érdekük?

– Természetesen közvetve igen. Az egyes területi rendőri szervek között folyik egyfajta versengés, hogy egy-egy időszakban kinek az eredményei a jobbak. Ügyesebb parancsnokok ezért azt is megteszik, hogy az ügyeket „elvermelik”, azaz mondvacsinált ürügyekkel feljelentéskiegészítéseket rendelnek el, hogy minél később derüljön ki – és kerüljön regisztrálásra – az eljárás eredménytelensége.

Persze felvethető a rendőrök védelmében: az egyre romló közbiztonság s a növekvő bűnözés árnyékában kevés a sikerélményük. Ugyanakkor feletteseik megkövetelik a bürokratikus, rengeteg papírmunkával járó önigazoló munkastílust. Ezért aztán ők is védekeznek: fiktív jegyzőkönyveket, jelentéseket gyártanak. A múltkor egyik kollégám majdnem lebukott. Több bűnügyben is leírta, hogy elszámoltatta Cs. István veszélyes bűnözőt. Aztán kiderült, Cs. István akkoriban börtönben volt, így nem is találkozhatott vele a nyomozó…

– A korábbi rendszerben természetes volt, hogy a rendőrökről nem lehetett rosszat írni. Mit gondol, a legfőbb ügyész helyettese miért vonta olyan gyorsan vissza bíráló megjegyzéseit?

– Azt sem tudom, miért éppen mostanra időzítette a leleplezéseit. És ha már kimondta, miért másította meg? Úgy látszik, most is fontosabb az igazságnál a mundér becsülete.

• Belföld