Skip to main content

Egri csínytevések

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A vádlottak padján nem néztek ki annak, aminek egyébként máshol hivalkodva vallják magukat. Az illedelmesen viselkedő, jól fésült – ezúttal egyáltalán nem kopasz – fiatalokat az ügyész azzal vádolta, hogy az elmúlt év októberében Eger belvárosában vagy harmincan néhány a moziból hazafelé tartó fiatalra támadtak, cigányellenes jelszavakat kiabálva. F. Bélát leütötték, baseballütőkkel, kábeldarabokkal bántalmazták, megrugdosták. Megütötték a helyi Phralipe szervezet vezetőjének egyik unokáját, B. Annát is. Egyértelmű volt, hogy a tetteseket ezúttal ugyanúgy a fajgyűlölet motiválta, mint a korábbi esetekben. Először 1990 szeptemberében egy középkorú, a háza előtt a kutyáját sétáltató cigarettaárust vertek meg. Ezt az esetet jó néhány hasonló támadás követte, az áldozatok mindannyiszor a legvédtelenebbek közül kerültek ki. Ezért az ügyészség elérkezettnek látta az időt arra, hogy javaslatot tegyen a legaktívabb bőrfejűek letartóztatására. A kényszerintézkedésre azonban a megyei bíróság nem látott alapot, mondván: „…a részükről elkövetett cselekmény inkább gyerekes csínytevés, mint a szó klasszikus értelmében vett bűncselekmény.”

A vádlottak utóbb a tárgyalóteremben hasonlóképpen védekeztek: nem verekedtek, azt sem kiabálták: „Takarodjatok, büdös cigányok!” Csupán személyes nézeteltérésből eredő jelentéktelen összetűzésre került sor, állították, a cigány F. Béla és az egri bőrfejűek szellemi vezéreként ismert S. Tamás között; a verekedést természetesen az előbbi provokálta ki.

Bár az eset Eger zsúfolt sétálóutcájában történt, mégsem akadt kívülálló szemtanú, s valamilyen ismeretlen okból a tárgyaláson már maga a sértett fiú sem akart az esetre és a támadóira visszaemlékezni. Ám B. Anna, a másik sértett, és a testvére nem ijedtek meg, igen részletes vallomást tettek, sőt a szembesítéseket is vállalták. Végül is a bíróság, elfogadva a vádhatóság álláspontját, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, és elrendelte az elítéltek pártfogói felügyeletét. (Nem elképzelhetetlen, hogy utógondozásra ahhoz a hivatásos pártfogóhoz kerülnek, akinek a gyermeke szintén skinheadnek vallja magát.)

A vádlottak a döntésbe nem nyugodtak bele – mint ahogy egyes, eleddig ismeretlen társaik sem. Az ítélethirdetést követő második napon – augusztus 20-án – egy hozzávetőleg negyvenfős társaság belekötött a 21 éves B. Ágnesbe, aki a tűzijáték után néhány barátjával hazafelé tartott a Szépasszony-völgyből. Előbb igazolásra szólították fel őket, majd a menekülő B. Ágnest elgáncsolták, és durván bántalmazták. A feljelentése szerint: „…ahogy a földön feküdtem, rögtön elkezdtek rugdosni. Két lány és három fiú volt, aki bántott… Azt nem tudom, hogy hányszor rúgtak meg, mert az egyikőjük fejbe rúgott, amitől elkábultam… Amikor a lány rugdosott, azt mondta nekem, hogy büdös cigányok.”

B. Ágnes orrcsontja eltörött, s a táskája is eltűnt. A bakancsosok ugyanekkor megverték az unokatestvérét, Sz. Csabát is. A sértettek – viszonylag jómódú kereskedők gyermekei – nyomban rendőrségi feljelentést tettek. Eközben ők is láthatták, olvashatták, hogy Kiss rendőrnyomozó ajtaján a mindennapos családnevet golyóstollal így formálták át:

A cigányok bántalmazói egyelőre ismeretlenek, jóllehet igen sokan láthatták az incidens előtt, a vár alatti téren, a városháza és a barokk templom szomszédságában, mint parádéznak a nácizmus egri hívei, birodalmi lobogó alatt fasiszta karlendítéssel üdvözölve egymást. Néhányuknak még német rohamsisakjuk is volt.

Immár több jel is arra mutat, hogy Egerben tanyázik az ország egyik legnagyobb létszámú és legöntudatosabb skinheadcsoportja. Nemzeti Érzelmű Fiatalok Szervezete néven egyesület alakításán fáradoznak, állítólag alapszabály-tervezetük is készen áll. Igen intenzíven terjeszkednek egész Észak-Magyarországon. A kisgazdákkal is kapcsolatba léptek, tőlük anyagi támogatást, sőt irodahelyiséget kaptak, s legújabban már az FKgP ifjúsági szervezeteként szerepelnek. A viselkedésük egyre kihívóbb, egyre magabiztosabbak. Az utóbbi időkben antiszemitizmusuk is erőszakos formát öltött: a napokban, a rohadt zsidókat szidva, eltörték egy fiú – V. Tamás – orrcsontját.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon