Skip to main content

„Szabadon is elítélve”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az egri újfasiszták nem is titkolt célkitűzése a cigányokat zaklatni, kiűzni a belvárosból. A múlt év végén például húszan, harmincan moziból hazafelé tartó kislányokat és fiúkat kergettek meg, s akit utolértek, összerugdostak.

Mostanában pedig olyan hírek terjedtek el, hogy egyes szórakozóhelyek vezetői is bőrszín szerint szelektálnak. Erről érdeklődtem Báder Emilnél, a Phralipe szervezet egyik helyi vezetőjénél.

Önnel is előfordult ilyen megkülönböztetés?

A múlt hét végén szombaton a Kazamatában szerettem volna szórakozni. Előzőleg már sejtettem, hogy valami nem stimmel, mert a lakótelepről a városba menet cigányokkal találkoztam, akik csapatokban mentek hazafelé. Panaszkodtak, hogy egyik diszkóba sem tudtak bejutni. Pedig öltönyben voltak, nyakkendőben. A bejáratnál nekem is azt mondták: nem lehet. Csak ennyit mondtak, nem lehet. Mert zártkörű.

Ugye ez az a vendéglő, ahová egy éve Horváth Aladár országgyűlési képviselőt sem engedték be?

Igen, pedig tudták róla, hogy kicsoda.

Visszatérve az ön esetére. Mit tett ezután, hogy nem mehetett be?

Átmentem a közeli Taverna diszkóba. Itt összetalálkoztam az egyik barátnőmmel, aki fehér bőrű, nem néz ki cigánynak, őt be is engedték szó nélkül. Amikor én is fizetni akartam a belépőt, azt mondták, nem lehet. Mondom, miért nem, be akarok menni szórakozni! Mi ez, főnöki utasítás? Erre széttárta a kezét… Hát akkor ezek szerint főnöki utasítás. Hisz volt akitől jegyet sem kértek, csak mentek befelé. Az az igazság, előzőleg már sejtettem, hogy kötekedni fognak, mert hallottam olyasmit, hogy a Taverna egy bőrfejűklub, állandóan ezek tanyáznak ott. Normális ember ide nem is nagyon megy be.

Innen a Csuvasba mentem. Be volt zárva, bár az ajtóra ki volt téve a tábla: „nyitva.” Jött egy srác, azt mondja: zárva vagyunk! Kész, ennyi. Közben beállt a parkolóba egy kocsi, abból kiszálltak, s egyenesen bementek. Persze nem cigányok.

S tud-e még hasonló szórakozóhelyekről?

Mostanában nyílt meg a Bródy mozi helyén, az egykori templom épületében a Katedrális mulató. Másoktól hallottam, hogy oda sem engednek be. Nekem akkor este már nem volt kedvem tovább próbálkozni.

S mondták-e az említett helyeken bárhol is, hogy azért nem engedik be, mert cigány?

Nem, ezt sehol sem merik nyíltan kijelenteni.

Mit gondol, másutt, más helységekben is hasonló a helyzet?

Január elején Hevesen a Korona étteremben is így jártunk. Rezet vittünk valahová, és jöttünk, vissza Egerbe. Útközben kerestünk volna egy éttermet, mert megéheztünk. Betértünk a Koronába, megkértük a pincért, fogyasztani akarunk. Nem szólt semmit. Kijött egy másik pincér, odasúgtak egymásnak valamit, majd közölték velünk, nem szolgálhatnak ki.

Talán tele volt az étterem?

Teljesen üres volt, két asztalnál ültek csupán. Kérdeztük, minket miért nem tudnak kiszolgálni. Mert a szövetkezettől várnak vendégeket. Hány főt? Azt mondja, tizenhatot. Megszámoltuk: huszonnégy férőhely volt. Hát akkor nyolc még mindig szabad!

És mindezt önök szépen tudomásul vették?

Hát egy kicsit hangosabban beszéltünk, az biztos, mert idegesek voltunk… Megkérdeztem az ottani hevesi cigányokat. Tőlük tudom, be sem engedik őket, még addig sem, hogy kávét igyanak, merthogy az egy elit hely. Odajárnak az ügyvédek, jogászok, szóval az egy elit hely, azért nem lehet oda bemenni. S ez sok helyen másutt is így van. Ózdiaktól hallottam, hogy állítólag az ottani „Rio de Janeiro” diszkóban szlovákiai magyarokat alkalmaznak kidobónak. Rájuk bízzák, hogy ne engedjék be a romákat, mivel a helyiek félnek a megtorlástól…

A korábbi évekhez képest szerintem sokat romlott a helyzet. Még három évvel ezelőtt sem fordult elő ilyesmi. A magyar gyerekekkel együtt jártunk szórakozni.

S ahová nem engedik be önöket, ezek állami cégek?

Mind magánkézben vannak. A Kazamatába is azóta nem lehet bemenni. A napokban nyílt a közelben egy éjszakai bár, oda sem juthatunk be. Mi következik ezek után? Legközelebb talán már a buszra sem engednek fel, s a moziban is csak külön helyre ülhetünk. Ha ez a beszélgetés újságba kerülne, szeretném, ha az lenne a címe: szabadon is elítélve.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon