Angster László

Nyomtatóbarát változat

Ha a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon nyomasztóan nő a munkaképes korúakhoz viszonyítva az öregek részaránya, Gilvánfa biztos nem vétkes ebben. E négyszázötven lelket számláló ormánsági (Baranya megye) faluban hat matuzsálemi korú ember él: három férfi és három nő. Mindannyian túl vannak a hatvanon, a legidősebb már hatvanhárom éves. Gilvánfa teljes lakossága cigány.

A falu két részre oszlik: magára a falura – ahol a nyomor elől menekülő parasztok házait a cigányok vették meg – és a Vargatelepre. Ez utóbbi a végtelenül szegény faluból nézve is nyomortelepnek számít.

A gilvánfaiak „beások”. Nyelvük nem cigány, hanem archaikus román. (Mindez akkor derült ki a helyi hatóságok számára, amikor évekkel ezelőtt Derdák Tibor szociológus, most SZDSZ-es parlamenti képviselő, leköltözött a szomszédos Besencére, s egyetemen szerzett cigány tudásával semmire sem ment a helyiekkel. Azóta persze már jól beszél beásul.) Hogy pontosan hányan vannak, senki sem tudja. (A népszámláláskor volt olyan – többségében cigány – falu, ahol csak a két érettségizett ember vallotta magát cigánynak, a többiek magyarnak.) Ők maguk úgy gondolják, hogy az országban 50 ezren lehetnek.

A szegénység ellenére a környék mégis „kiemelt övezet”. A pár éve alakult Fi Cu Noi (Tarts velünk!) beás egyesület rengeteg dolgot ért el, ami korábban elképzelhetetlen lett volna itt. Felújították a gilvánfai kultúrházat, Magócsán az iskolát, tehetséges gyerekek továbbtanulását fizetik. De a környék hírét az emeli a leginkább, hogy a magyarmecskei általános iskolában – amit szintén most újítottak fel különböző alapítványi és pályázati pénzekből, és ahová felerészben cigány, felerészben magyar gyerekek járnak – francia nyelvet tanítanak. Nem most kezdték, évekkel ezelőtt még a kötelező orosz helyett sikerült a franciát a tanrendbe becsempészni. (Az iskola igazgatónője és Derdák Tibor tudják, hogyan.) Néhányan a nagyobbak közül a Fi Cu Noi segítségével már megjárták Franciaországot, s van, aki már a kisebbeket tanítja, például Pápai Orsós Zoli. De emellett tűzzománc-, nemezelő-, szövő- és egyéb tanfolyamok is működnek, s a tanműhely mellett komputerterem is van az iskolában. A tanárok átlagéletkora harminc évnél kevesebb, s mindannyian fáradhatatlan, elkötelezett emberek.

A gilvánfai és besencei felnőttek helyzete már nem ilyen biztató. Régebben a magyarteleki tsz tartotta el a lakosságot, de mióta ez a tsz is teljesen tönkrement, az emberek jórészt munkanélküli-segélyből élnek. Akinek ez nincs, az csigát szed meg akácvirágot – mikor mit lehet.

Heindl Péter, a magyarmecskei iskola jogász végzettségű tanára mindent megtesz, hogy a felnövő nemzedék más helyzetbe kerüljön. „A nyolcadikosoknak mindenképpen szakmát kell tanulniuk, hogy ne legyen belőlük nyomorgó munkanélküli vagy éppen bűnöző” – mondja.

Elkísérem, mikor végiglátogatja a nyolcadikosokat, hogy a szülőkkel együtt találják meg a legtöbbet ígérő továbbtanulási lehetőséget. Persze van, aki nem szívesen engedi továbbtanulni a gyerekét, mert fél, hogy az messzire kerül otthonról. „Majd beszélek én még velük” – mondja Heindl tanár úr.

„A munkanélküliséggel nőtt meg a bűnözés a környéken. Volt például egy srác, akit kirúgtak a marhatelepről. Addig rendesen dolgozott, csak a tsz tönkrement, és nem tudott tovább fizetni. Néhány hét múlva már lehetett tudni, hogy a srác különböző »bulikat« csinál. Nem valami rafinált fickó, és érezhető volt, hogy hamarosan lebukik. Mindenki már előre röhögött rajta. Aztán tényleg lebukott. Csak az volt a szörnyű, hogy kiderült, a fél falu is vele bukott. És persze valami primitív marhaság volt az egész, ha nem buknak le, akkor sem lettek volna sokkal gazdagabbak… De hát mást tényleg nemigen tudnak csinálni, itt a munkanélküliségtől elég logikus út vezet a bűnözés felé.”

Pár hete újabb szenzáció történt Gilvánfán. Egy tolvajbandát értek tetten, amint a Fi Cu Noi kisbuszával fuvarozták a lopott rezet. És igaz, hogy tökrészegen, de velük volt a Fi Cu Noi elnöke is. Állítólag leitatták.

Ekkor összehívták a környékbeli falvak Fi Cu Noi-vezetőit, hogy megtárgyalják az ügyet. Az elnök szóban már lemondott, s ezt a lemondást kellett volna most jóváhagyni. A gyűlés azonban háromórás vita után nemhogy lemondatta volna, de megerősítette pozíciójában az elnököt.

– Mi lehet ennek az oka?

– Az az érdekes az egészben, hogy még a hosszúhetényi cigányok is támogatták az elnököt, pedig azok igencsak dolgos és jómódú emberek, és szó sincs arról, hogy a bűnözést támogatnák. Azt hiszem, azzal nyerte meg magának a többieket, hogy a Heller főhadnagy esetét ügyesen tálalta… Működni kezdett a cigányszolidaritás.

– Mi volt ez az eset?

– Ez után a lopássorozat után a nyomozást végző főhadnagy bement az egyik gyanúsított házába, s pisztolyt fogott rá, majd a feleségére és a gyerekeire is. Megfenyegette, hogy lelövi, ha nem vallja be a többi balhét is. Ezután bement a kocsmába, és négytől tízig együtt ivott a cigányokkal. Nagy botrányt csináltunk ebből azután, a főhadnagyot végül felfüggesztették. Pedig eredményes rendőr volt amúgy. Nem mondom, ahhoz tényleg vagányság kell, hogy mint egy Colombo, bemenjen a farkasok közé… De most, hogy itt a munkanélküliség, és emelkedik a bűnözési hullám, különösen fontos, hogy ne éledjen fel újra a régi jó csendőrvirtus. Hogy ne lehessen lemenni az alvégre, és megverni a cigányokat, ha nem tetszik valami, meg ne lehessen pisztolyt fogni rájuk és a gyerekeikre. Ha mégis így lenne, arra rámenne minden, amit eddig elértünk. Megint az lenne a felállás, hogy vannak a cigányok, és velük szemben a rendőr és az egész „magyar” világ.

– Akkor most mi lesz, maradnak a kompromittálódott Fi Cu Noi-vezetők?

– Dehogy, szó sincs róla. Nemsokára lesz küldöttgyűlés, és én biztos vagyok abban, hogy leváltják. Nagyon sok cigány fel van háborodva amiatt, hogy még nem mondott le. És ha leváltják, tisztázódhat ez a furcsa szerepzavar. Ki fog derülni, hogy lehet egyszerre cigánynak lenni, és törvényesen élni. És ki fog derülni, hogy le lehet váltani azt az elnököt, aki lopásba keveredik, és nem jól csinálja a dolgát. Gondold meg, kinek jutott volna eszébe öt évvel ezelőtt leváltani mondjuk egy tsz-elnököt? Egyszerűen senki sem tudta elképzelni, hogy ezt egyáltalán lehet. De most lehet, és ezt a beások is megtanulják.

Legújabban a különböző cigányszervezetek egy alapítványi középiskolát akarnak létrehozni. És bár a Nemzeti és Etnikai Kisebbség Hivatala inkább az általános iskolák fejlesztését támogatná, ők mégis úgy gondolják, fontos, hogy végre legyen olyan továbbtanulási lehetőség, ami az értelmiségi pályák felé is vonzaná a fiatalokat, ugyanakkor maradéktalanul cigány lenne.

Február 1-jén rendhagyó esemény történt Besencén: az Amalipe kultúra- és hagyományőrző egyesület, a Phralipe független cigányszervezet és a Fi Cu Noi beás cigányegyesület cigánnyá fogadta Derdák Tibort, aki évekkel ezelőtt az ormánsági beás világ változásainak elindítója volt. Az ünnepséget – mint már több kulturális eseményt is – a falu érettségizett kocsmárosa, helyesebben presszótulajdonosa, Ignác József (Szamaras) szervezte. A műsort egy meghívott zenekar és a helyi gyerekek adták. József Attila- és Babits-versek, kemencében sült kenyér, cigányzene, köszöntő, tánc – minden megvolt, ami egy ünnepséghez kell. A közönség sem volt akármilyen: jelen voltak a magyarmecskei tanárok, a Phralipe és az Amalipe küldöttei, néhány amerikai, néhány pécsi – és a helyiek. Valószínű, nem ez volt az utolsó ilyen találkozó.

A keresztelőn Derdák cigány nevet is kapott: ezentúl itt Mikunak hívják.

• Belföld