Skip to main content

Beszélő hetilap, 6. szám, Évfolyam 4, Szám 6

(Ilkei Csaba): Petákunk feledékeny

(Kurdi Csaba) - (Némedi József) - Kőszeg Ferenc: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válasz]

nwa [Nagy W. András]: Demokrácia – fogyasztás / Arany középszer / Fuharosok

Gömöri Endre: Gondolatok gyötrelmes döntésekről

Ara-Kovács Attila: Lassan a gyorshadtesttel

Beszélő-beszélgetés Valki Lászlóval

–t [Solt Ottilia]: A Nagy Nyomulás

Dokumentumdramolett

Révész Sándor: Ultima Ratio

–efhá– [F. Havas Gábor]: Kifinomult jogfosztás

Eörsi János: Blokádexport

Kőszeg Ferenc: Húszezer ártatlan

Angster László: Tudósítás az Ormánságból

Magyar Elemér: „Szabadon is elítélve”

Upor Péter: Itthon vagyok?

I. Az előzmények

Neményi László: Birkózás a múlttal, második menet

Richard Wagner: Fasizmus és antikommunizmus jegyesek?

Rostoványi Zsolt: Úton az iszlám világuralma felé

Csizmadia Ervin: Legyőzhető-e a koalíció?

E. J. [Eörsi János]: Ami nem vezérli a történelmet

Juhász Pál a szövetkezeti átmenet törvényéről

dr. Radó Dezső: Levegőt!

– szemelvények a Levegő Munkacsoport hírleveléből –

Radnóti Sándor: „Ez egyszerű, mint a pofon”

Granasztói Szilviával beszélget Radnóti Sándor

Kozák Gyula: Újra itthon az Irodalmi Újság

Bikácsy Gergely: Na most mi van?

Hegedűs Judit - –lt - –szeg: Tranzitzóna

Parlamenten kívüli visszabeszélő – Boross belügyminiszter úrnak

[Kisbali László]: A hitben való erőltetés vakság, gonoszság, ostobaság

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon