Skip to main content

Petákunk feledékeny

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azt nyilatkozza – egyebek között – Peták István, a Tv2 intendánsa, volt alelnökjelölt a Beszélő legutóbbi számában: „Olvasom, hogy rövidebb lesz Ilkei Csaba műsora is, az Új Reflektor Magazin. Erről eddig nem tudtam, de készséggel elfogadom a javaslatot.”

A történet így nem kerek, legfeljebb féligazság. Peták István nem lehet annyira feledékeny, hogy ne emlékezne rá: bizony öt perccel meg akarta rövidíteni az Új Reflektor Magazin összes idei adását. Ezt dokumentálja aláírásával az 1991. november 19-én kelt műsortörzslap s a lefaragott költségvetés is november 21-i dátummal. (Mellékelem őket.) Hogy miért? Indoklás nincs. „Csak.” Aztán a Tv2 januári előzetes műsortervéből értesültem arról, hogy mégis 45 perces marad a műsor. Miért? Nem tudom. „Csak.” Peták megváltoztatta döntését. Nem baj. Csak akkor csinosabb lett volna így nyilatkoznia: „Olvasom, hogy rövidebb lesz Ilkei Csaba műsora is, az Új Reflektor Magazin. Nem lesz rövidebb. Igaz, hogy le akartam venni belőle öt percet, de aztán meggondoltam magamat.”

Ami a nem létező javaslat készséggel elfogadását illeti, az csak természetes. De ez már egy másik történet. Itt és most ennyit.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon