Skip to main content

Hitler él

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Június elején, néhány nappal ezelőtt, amikor a holocaust áldozataira emlékezett a világ, Egerben a zsidótemetőben közel negyven síremléket gyaláztak meg ismeretlen tettesek. Fehér festékkel horogkereszteket és ilyesféle feliratokat mázoltak a sírkövekre: „Dolfi”, „Adolf”, „Hitler él.”

Június 16-án este pedig a város centrumában, a Dobó téren egy csapat szkinhed gyülekezett, egyik kedvelt helyük ez. Előbb kínai turistákba akartak belekötni, aztán mégis a hazafelé tartó 33 éves O. Dezsőt szemelték ki. Három tizenéves – két lány és egy fiú – szidalmazni kezdte, rángatta, a zsúfolt belvárosi utcában üldözőbe vette. A lakás közelében B. Tibor utolérte, megrugdosta, majd egy baseballütővel fejbe verte. O. Dezső agyroncsolódást és keményburok alatti bevérzést, összességében életveszélyes sérülést szenvedett. Ha életben marad is, súlyos idegrendszeri károsodásai lesznek.

A szomszédja, H.-né, ki maga is cigány, a történtekre így emlékezett:

– Az összes bőrfejű mind a Dobó téren a padon ült. Dezső jött hazafelé, még világos volt. Ekkor elkapták a gyereket, a lányok torkon kapták. Próbált elmenekülni. Drága jó Istenem az égben!… A bőrfejű utolérte, belerugdosott, akkor még nem volt elég, a fejét szétverte. Aztán láttuk a vért meg az agyvelejét… Úgy összeverték, nem ismertünk rá. De mit követett el az a gyerek?! Semmit! Még a légynek se ártott soha. A nép hagyta, hogy a gyilkos szabadon elmenjen, mert cigány volt az áldozat. A belvárosi étterem pincérei telefonáltak a rendőrségre, rá fél órára. Addig ott feküdt a vérében.

Ezek befolyásos szülők gyerekei, kimentik egymást. Sok bőrfejűt ismerek, akiknek nagyfejesek a barátai, meg akik a rendőröknek a fiai. Hát lehet ezt engedni? Büntetlenül megverni valakit?! Még részeg sem volt!… Félünk és félelemben élünk! Úgy járnak a cigányok is, mint valamikor a zsidók. Idős asszony vagyok, láttam, amikor bevagonírozták őket, sivalkodtak, sírtak a gyerekek. És ezek nemcsak a cigányokat fogják kinyírni, hanem azokat is, akik úgy néznek ki, mint a cigányok. Aztán jönnek majd a négerek, zsidók, kínaiak. Mondom, hogy így lesz, figyeljék meg!

Amikor a 69 éves H.-né ezeket elmondta, még nem ismerhette az események után négy nappal megjelent rendőrségi sajtóközleményt, amely szerint a súlyos bántalmazás előzménye az volt, hogy O. Dezső szóváltásba keveredett két fiatalkorú lánnyal, még nem tisztázódott, miért. Ez a szöveg már túlontúl ismerős. A korábbi esetekben is mindig azt igyekeztek utólag elhitetni az elkövetők, hogy ők nem fajgyűlölők, és az összetűzést az áldozatok kezdték.

Az ügyészség számára az eset sokkal egyértelműbb volt, provokálták O. Dezsőt, indokolatlanul kötöttek bele, szidalmazták, bántalmazták. Az egyedüli indok a sértett cigány származása volt.

Aznap, amikor a bíróság B. Tibor letartóztatását elrendelte, késő este szkinhedek keresték fel a miskolci kórház intenzív osztályán ápolt sértett szomszédját, a már említett H.-nét. Megfenyegették, ha nem takarodik el a belvárosi bérlakásból, őt is elpusztítják családostól…

A rendőrség csak ímmel-ámmal foglalkozott a panaszával. Sőt, amikor a cigányok utóbb az egyik hívatlan látogatót bevitték a rendőrségre, az intézkedő őrnagy az idős asszonyt megfenyegető bőrfejűt kioktatta, hogy feljelentést tehet az őt beszállító személyek ellen, mert megsértették a személyes szabadságát.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon