Skip to main content

Fogadatlan provokátorok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szkinhedmajális a Szépasszony-völgyben


A helyi napilap címoldalán a kisgazdapárt Heves megyei ifjúsági szervezetének alakuló üléséről tudósított. Ekkor már a nyomdában volt az önmagát nyíltan szkinhedszellemiségűnek valló „magyar jobboldali ifjúsági lap”, az Agria Hangja. Korábban a kisgazdaifjak kikérték maguknak, hogy őket a bakancsos, verekedős újfasisztákkal azonosítsák. Most kiderült, mindez mégis némi joggal történt.

Az egri Szépasszony-völgyben, a borospincék környékén majálisozóknak 45 forintért árusított Agria Hangja egyik létrehozója és ideológusa ugyanis nem más, mint a fent említett kisgazda ifjúsági szervezet megyei vezetőjévé választott Roy, azaz Sneider Tamás, aki korábban védtelen cigánylányok bántalmazójaként lett közismert. Roy újságjukban jelképükről, az úgynevezett töviskoszorús kettős kereszt eredetéről elmélkedik. (Mellesleg és közbevetőleg: miből gondolták a törvényhozók, hogy ha a régi fasiszta jelképeket betiltják, nem keletkeznek újak?) Az újság természetesen jelentős teret szentel a cigányok és a külföldi diákok bűnözésének, és románellenessége sem okoz meglepetést. Ám még ebben a környezetben is meghökkentő a lapban közölt, ki tudja honnan előásott harcias versike, amelyiknek első strófája így hangzik „Víg hevesi menyecskéknek / Gyöngyszeméből könny pereg. / Cár atyuska népe ellen / Harcba készül, harcba indul a sereg.”

Május elsején a Szépasszony-völgyben, a 4000-5000 egyenruhás, részeg bőrfejűt kerülgető tömegben cigányokat alig lehetett látni. A városban ugyanis már hetekkel korábban elterjedt a hír, hogy összecsapásokra kerülhet sor. Húsvét tájékán történt egy különös esemény is.

Az egyik belvárosi sörözőben a köztudottan kiterjedt üzleti kapcsolatokkal és széles ismeretségi körrel rendelkező D.-t középkorú úr szólította meg. Azt állította, a rendőrség megbízásából beszél. B. Lajos néven mutatkozott be. Arra próbálta D.-t rávenni, hogy szervezzen a cigány „nehézfiúkból” egy csoportot, akik hajlandóak a bőrfejűekre támadni. Mindezért sok pénzt ígért, félmillió forintot emlegetett, és azt állította, zsebből fizet. D. utánanézetett, ki ez az ember. Kiderült, rokkantnyugdíjas, korábban rendőrtisztként a III/III-asoknál szolgált, de iszákossága és megbízhatatlansága miatt kirúgták…

Több hasonló esetről is hallani a cigányok körében. Az egyik még 1990 októberében történt, azután, hogy a bőrfejűek az egri lakótelepen egy középkorú kereskedőt bántalmaztak. Híre ment, hogy a támadás megismétlődik. A Szamovár presszóban iszogató cigány társaságban felbukkant egy ismeretlen, s azt állította: a szomszéd utcában gyülekező bőrfejűek kijelentették: „Ma még cigányvért iszunk!” Aztán a hírhozó, amikor megpróbálták kideríteni a személyazonosságát, hirtelen eltűnt.

Lehet, hogy az ijesztgető ismeretlen, akárcsak az egykori III/III-as, csupán magánakciót hajtott végre a cigányság körében, és senki nem áll mögöttük. A bőrfejűekről viszont tudható, hogy ők alkotják a Torgyán-féle kisgazdák mozgékony, jól szervezhető rendezőgárdáját, ha kell, verőlegényekként is igénybe vehetők, és ha úgy adódik, titokzatos vezényszóra vonatra ülnek, és tömött sorokban érkeznek meg a Kossuth térre. A választások közeledtekor, az egyre szaporodó töviskoszorús kettős keresztek árnyékában erről sem szabad elfeledkezni.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon