Skip to main content

Barcelona: mérföldkő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Már Szöulban is nagy gondot okozott a rendezőknek a sportágak széles köre és a benevezett sportolók sokasága. A barcelonai házigazdáknak még bonyolultabb feladatot kell megoldaniuk, mert megszaporodtak a versenyszámok, és nőtt a résztvevők létszáma. 13 ezer fő elhelyezéséről kell gondoskodni az olimpiai faluban, de az előzetes becslések szerint legalább három és fél ezer a túljelentkezők száma. Ennél nagyobb gondot okoz a mindenkori rendezőknek az olimpia műsorán szereplő sportágak és versenyszámok bővülése. Barcelonában először vesznek részt a nők 10 km-es gyaloglásban, a cselgáncssport hét kategóriájában, a 3000 méteres kerékpáros egyéni üldöző versenyben. A vitorlázás is gyarapodott két női ággal. Új sporttal is bővül a program, a tollaslabda négy versenyszámmal és a kajakszlalom. A nők jelenlegi előretörése örvendetes, mert csökkenti az indokolatlan lemaradást a férfiaktól.

Több mint 170 ország nevezett be a versenyekre. A résztvevők száma várhatóan túlszárnyal majd minden eddigi részvételi csúcsot.

Szegény ország, gazdag olimpiai részvétel

Az a tény, hogy az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére az Országgyűlés 290 millió forintot szavazott meg a magyar színek méltó képviseletére, nagy felelősséget ró a sportvezetőkre. Jóllehet a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagjaként én is megszavaztam az előterjesztett csapatlétszámot, voltak fenntartásaim a benevezett sportolók felkészültségével, tudásával, esélyeivel szemben. Daley Thompsonnak, a világszerte ismert brit tízpróbázó atlétának, aki hosszú éveken át verhetetlen volt, selejtezőn kellett részt vennie az olimpiai kiküldetésért, a brit olimpiai csapatba kerülésért. Versenyzőink közül többen csak megközelítették, de soha nem teljesítették a szövetségek által meghatározott, gyakran szerény szinteket. Eközben ugyanezek a szövetségek javasolták az említett sportolók kiküldetését. Néhány sportágban szó sem volt arról, hogy a versenyzők bekerülnek a döntőbe, esetleg jó szereplésre esélyesek. A 40. hely jó teljesítménynek számít például kerékpározásban.

Elfogadható érv lehet természetesen, hogy adjunk esélyt a fiatal tehetségeknek. De ne debütáljanak nagyközönség előtt, a nagy költséggel járó olimpián. Érdemes az egyéni sportágakban benevezett sportolók létszáma alapján rangsort felállítani:

– atlétika 25
– kajak-kenu 21
– vívás 20
– sportlövészet l9
– birkózás 18
– torna 14
– úszás 13.

Ha a létszámrangsor mellé tesszük majd az ered meny rangsort, akkor feltehetően hasznos következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve. Tény, hogy a magyar olimpiai csapat létszáma önmagában önbizalmat és jó szereplést sejtet. 356 fős olimpiai küldöttségünk, benne 235 sportoló, és 121 szakvezető, anyagi lehetőségeinket figyelembe véve, nagy önbizalomról tanúskodik. El kell azonban azt is ismerni, hogy a MOB jelentős összeget kapott a támogatóktól, mindenekelőtt Schmitt Pál és Aján Tamás jó szervező tevékenysége eredményeképpen.

Sikeres élsport, gondokkal küzdő iskolai sport

Jó lenne, ha olimpiai sikereinket senki nem használná fel legitimációs célokra. Az olimpiai sikeres szereplést ünnepeljük mértéktartóan, a kudarcot pedig ne varrjuk az elmúlt rendszer nyakába. Épeszű ember nem is gondolkodhat ilyen összefüggésekben. Sportunk a nemzet sportja, a kétségtelen eredményességünk, nemzetközi elismertségünk nagyszerű hagyományokra, évszázados versenysportunkra támaszkodik. A versenysport színvonalának puszta megőrzése összefogást követel valamennyiünktől.

Jó lenne, ha az olimpiai felkészülés, az olimpiai láz nem homályosítaná el szemünket, nem szorulna emiatt látókörünkön kívülre az ezernyi gonddal küzdő iskolai sport. Ha anyagi és szervezeti energiáink egy részét, mind nagyobb részét, a hiányzó iskolai, falusi, lakótelepi sportlétesítményekre fordítanánk. A lakosság, benne a gyermekek, tanulók mindössze 1,5 százalékának van lehetősége szeptembertől májusig úszásra, évtizedre terjedő feladat áll tehát előttünk. A Tapolcához hasonló körzeti központoknak például alig van iskolai fedett uszodájuk. Kiváló úszósportunk remélhetően ösztönzően hat majd az úszásoktatás feltételeinek megteremtésére is.

Jó lenne, ha a városi (megyeszékhely) önkormányzat, amelyik ebben az évben egyetlen sportágra tízszer annyi pénzt szavazott meg, mint amennyit a város iskoláinak sportjára hagyott jóvá, hangsúlyozom, jó lenne, ha az említett megyeszékhely jövőre, a remélhető olimpiai sikereinktől is ösztönzve, fordított arányú támogatást hagyna jóvá.

Jó lenne, ha a megyei önkormányzatok a települések sportjának, az ott élők fizikai edzésének támogatását az olimpiai felkészülésre megszavazott segítséghez hasonló lelkesedéssel végeznék. Ebben az esetben a MOB-nak felajánlott, megyénként 100 000 forintos összeg kamatostul megtérülne a fiatalok egészségének, a lakosság közérzetének javulásában.

Epilógus

A MOB elnöksége az olimpia után, a jó szokásokat követve, feltehetően javaslatot tesz majd az olimpián kiemelkedő teljesítményt nyújtó versenyzők és edzőik megjutalmazására, előterjeszt javaslatokat kitüntetésekre is. Bízhatunk abban, hogy kitűnő, világszerte ismert versenyzőink folytatják elődeik sikeres szereplését. Remélhetjük, hogy a sikeres szerepés hatására országunk lakosainak, főként a fiataloknak sport iránti érdeklődése emelkedni fog. A rendszeres testedzést folytatók aránya pedig eléri majd a népesség 5 százalékát. Meggyőződésem, hogy ezzel egyúttal további jó olimpiai szereplésre is lehetőség nyílna.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon