Skip to main content

Sport


Most, hogy itt a nyár, az óriás méretű munkák leadva, a hátralévő hét-nyolc cikk terve összemosódik a nyaraláséval – muszáj lenne beszaladnom a Merlinbe. Még mielőtt kitör a nyári szünet. A múltkor ugyanis az történt, hogy időszűkében éppen csak berohantam, az igazgatói szobában nem volt egy lélek sem, a gép bekapcsolva; három klikk és elsápadás: Pécsi Juli rám vert a Minesweeper „best scores” rovata szerint, szóval most éppen ő a legjobb a Merlinben, pedig ott is sokáig én vezettem. Azóta is piszkál ott legbelül valami – vissza kellene írni az én nevemet.

Arsenal–Real Zaragoza ’95. 5. 10.


Ha nem olvastam volna a KEK-döntő előtt Nick Hornby Fociláz című könyvét, a Zaragozának szurkolok. Így azonban Hornby szemszögéből néztem a meccset, és kitörő örömmel fogadtam Hartson gólját, amivel az Arsenal kiharcolta a hosszabbítást. És döbbenten meredtem David Seamanra, a Sampdoria-meccs tizenegyesölő hősére, amikor Nayim félpályáról (!) lőtt gólja után a semmibe bámulva rágógumizik. És mit érezhetett ekkor Nick Hornby?! „Minden idők legnagyobb pillanata” (ő írja így!), az utolsó percben szerzett, bajnoki címet jelentő gól (Liverpool–Arsenal ’89. 5.


1973. szeptember 14-én az elegáns mamaiai szállodasor főútvonalán piros sportautó száguldott fel-alá. Néha lelassított, s vezetője aprólékosan szemügyre vett egy-egy gyalogost. A sétányon, tomboló strandidőben kevesen jártak, mindenki a tengerparton időzött. Még kevesebben sétáltak két hatalmasan megpakolt bőrönddel. Ha pontos akarok lenni, egyedül én haladtam (lopakodtam, vánszorogtam, surrantam) két bőrönddel Románia legelegánsabb és leghíresebb tengerparti szállodasorának főútvonalán. A piros sportautó most épp mellettem lassított.


A Füles című rejtvényújság majdnem negyven esztendővel ezelőtt történt megindulása egy nagy horderejű eseménnyel esett egybe. Kisiskolásként ekkor kaptam először skarlátot (amit állítólag csak egyszer lehet megkapni). A család a kórház helyett az otthoni karantént választotta.


Legyen ez akkor egy olyan írás. Tökéletes kerek egész. Ha már a világ az.

Az, mert van – a jelek szerint – egy Főmedve nevű ló. Bécsben, a Krieauban nyert is most vasárnap. Én disznófülű, nem maradtam ott, hogy nyerjek vele, rajta.


(Játékok, sakk, go)


1.

Minden evilági szellemi játékok csúcsán kétségkívül a sakk áll. Fölötte pedig a go.

2.

(MÉLYSÉG/EGYSZERŰSÉG) Mérő László nagyszerű Észjárások című könyvében azt írja egy helyütt, hogy a go sokkal „mélyebb” játék, mint a sakk.







„Végigsimítottam a homlokomat, és lángoló szemekkel meredtem a sakkmező fekete-sárga tarkaságára. Agyamban haditervet kovácsoltam. Három lépés után már előnyben voltam. Szörnyű acélgyűrűt vontam ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítő merészségével s a logika vaskövetkezetességével roppantotta szét egy vizenyős agy üres kapkodásait.


Most akkor „a sportról”, a játékról: ezt, kicsit a lélek ködével. Nem győztem kivárni Angliát… ahol a lovak csak jóval később gyünnek ki a gyöpre… mindenféle erő Párizsba taszigált, talán főleg az, hogy két éve idestova itt kezdődött számomra a Vita Nuova, itt hagyott el örökre a szesz – „kialkoholbólíttattam”! –, s hogy miért mentem e színhelyre, hamar kiviláglott: lepillantottam ablakomból, s mit láttam? MAURI TOURS! Mikor én épp Mauryról és társairól fejezek be valami rendhagyó mű-félét.


Azt mondják, akik értenek a teniszhez, hogy tollasozni körülbelül olyan, mint mikor egy vadászpilótát átképeznek metrórendőrré.

Vajon miért alakult így? Az ok valószínűleg a tollas tradíciók vétkes hiányában rejlik és az előítéletes emberi gondolkodásban, mely szereti a jelenségeket egyszer és mindenkorra beskatulyázni.



1963 tavasza,  BEAC-pálya.  Egyetemi tornaóra.

A startvonalnál gyülekezünk. „Régi megfigyelésem – mondja Garay tanár úr –, régi megfigyelésem, hogy az ősszel születettek satnyábbak, vagy legalábbis rosszabb futók, mint a tavasziak…” Bediktáljuk születési adatainkat. „Október” – mormolom a vesztesek halk derűjével. Aztán sprintelni kell. Rejtélyes okból nem ötvenet vagy százat, de hetven métert. Hja, a tudomány: valószínűleg hetven méteren nyilvánul meg leginkább a születési hendikep.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon