Skip to main content

Rendőri erőszak a pazardzsiki cigánynegyedben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1992. június 28-án este 8 óra tájban öt vagy hat cigány férfi behatolt a helyi rendőrkapitányság gyümölcsösébe, hogy cseresznyét lopjanak. Ezt két fegyveres őr felfedezte. Segítséget hívtak, és elkergették a cigányokat. Később egy ittas cigány férfi visszatért egy machetével; a levegőbe leadott figyelmeztető lövések hatására azonban elmenekült. Ekkor csődület támadt: mintegy 200 cigány férfi, nő és gyermek gyűlt össze. A tömeg szembefordult az üldöző rendőrökkel, és kővel dobálta meg őket. Három rendőr megsebesült a kövektől, két cigány férfi pedig a lövöldözésben (egyikük a lábán, másikuk a csípőjén). A machetés férfit letartóztatták.

Június 29-én hajnali 4 óra tájban a cigánynegyedet kutyás, géppisztolyokkal felfegyverzett rendőrök vették körül (mozgósították a helyi rendőriskolát és egy közeli város rendőreit is). Az akciót a pazardzsiki körzeti belügyi parancsnok rendelte el, „igazolvány-ellenőrzés és fegyverek felkutatása” céljából. Beszerezték a Belügyminisztérium főtitkárának jóváhagyását is. Hajnali 4 és fél 7 között az utcán talált összes személyt igazoltatták és megmotozták, fél 7-kor hozzákezdtek a lakások átkutatásához. Minden ház ajtaját és ablakát betörték, a berendezést minden lakásban felforgatták; a szekrényeket, ágyakat, konyhabútort, televíziót, a lámpákat, a tükröket és a tányérokat szántszándékkal összetörték. A talált összes pénzt elvitték (elismervényt nem adtak róla). A bent lakókat ütlegelték, gyalázták, a fiatalasszonyokat és lányokat szexuálisan zaklatták. Az egyik ház lakóit falhoz állították, „hogy lelőjék őket” – miként egy fegyveres mondta nekik: egy idős asszonyt arra kényszerítették, hogy bebújjon az ágya alá, majd néhány rendőr ugrálni kezdett az ágyon, az asszony kiáltozását hallgatva. Naszko Iliev Angelovot összeverték, azután a lábát, felesége és gyermekei jelenlétében, egy kalapáccsal eltörték. Georgi Aszenov Jurtovot megkötözve, összeverve szállították kórházba. Számos más cigány személyt, aki könnyebb sérülést szenvedett, a kórház bejáratától küldtek vissza az ott tartózkodó rendőrök.

Lőfegyvert nem találtak; egyetlen apró szabálytalanságra bukkantak a személyazonossági igazolványokban. A machetét mintegy húsz konyhakéssel együtt elkobozták.

Másnap, június 30-án a cigány lakosok tiltakozó tüntetésre készültek a városháza előtt, ám a polgármester utasítására a rendőrség szétoszlatta őket. A cigánynegyedbe számos állig felfegyverzett rendőrjárőrt küldtek. A pogromot követő hét folyamán cigányok nem léphettek be a belvárosi éttermekbe és kávéházakba; állandó igazoltatásoknak és zaklatásoknak voltak kitéve.

Az események cigány szemtanúit, különösen a nőket és a gyermekeket, a történtek mélyen megrázták. A szülők arról számolnak be, hogy gyermekeik nem tudnak aludni, dadognak vagy bepisilnek.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon