Skip to main content

Hangok Magyarországról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


E hangok arra szólítanak fel minket, hogy gondolkodjunk el Közép- és Kelet-Európa konfliktusokkal leginkább terhelt problémájáról. Oroszországban, a szovjet köztársaságokban, Romániában és Jugoszláviában, legutóbb pedig szokatlan erővel Bulgáriában kiújultak a nemzetiségi ellentétek, amelyekről kétféle gondolkodás tapasztalható országainkban.

E konfliktusok az elnemzetlenítés politikáját folytató, s a nemzeti azonosságtudatot támadó totalitárius diktatúrák örökségei. A kommunizmus nemcsak a nemzeti kisebbségeket, hanem az úgynevezett uralkodó nemzeteket is támadta. A Szovjetunióban senki sem litvánosította és senki sem ukránosította az oroszokat, az oroszok mégis úgy érezték, hogy nemzeti hagyományaikat meghamisítják, nemzeti azonosságtudatukat és méltóságukat lábbal tiporják. A más nemzetekkel szemben alkalmazott politika – még akkor is, amikor a nagyorosz nacionalizmus retorikáját hangoztatta – nyelvileg oroszosítást, szellemileg és kulturálisan azonban szovjetizálást jelentett. Hasonló volt a státusa Romániában a magyaroknak, Bulgáriában a muzulmán lakosságnak és így tovább. Nem volt ez másképp Lengyelországban sem.

A Szabad Demokraták Szövetségének vezetői Budapestről azt ajánlják, hogy gondolkozzunk új módon e problémákról. Óvnak a nacionalizmus kirobbanásától, amelyben a kommunista diktatúra többéves politikájának eredményét és az „oszd meg és uralkodj” elvének megvalósulását látják. A nacionalizmus egoizmushoz és nemzeti viszálykodáshoz vezet, ezek pedig faji gyűlölködést és erőszakot szülnek. A nacionalizmus nem szünteti meg, hanem felszítja és állandósítja az ellentéteket.

Az államhatárok megváltoztathatatlanságáról és a kisebbségek jogairól szóló magyar nyilatkozat jó kiindulópontja a Közép- és Kelet-Európa jövendő demokratikus rendjét célzó vitáknak. Magyar barátaink azt írják: „Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon kialakultak az akkor még nagyon kicsiny demokratikus ellenzéki csoportok, legnagyobb kincsük a kölcsönös szolidaritás volt.”

Legyen e szolidaritás szem előtt tartása gondolkodásunk alapja és az új lengyel európai külpolitikának alapelve.










Megjelent: Beszélő hetilap, 3. szám, Évfolyam 2, Szám 3


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon