Skip to main content

Kérdések a németekhez

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Különleges időket élünk. Egész Közép-Európa a rendkívüli változások útjára lépett. Föléledt Németország újraegyesítésének kérdése. A Gazeta Wyborcza az első lengyel újság, amely nyíltan írt a németek azon jogáról, hogy saját államukban élhessenek. Arról, hogy Németország egyesítése mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. E lap hasábjain kezdettől fogva bíráltuk a Honecker-rezsimet, s támogattuk az NDK demokratikus ellenzékének követeléseit, a németek törekvését igazságos és szabad életre. A lengyel püspökök 1965-ös híres leveléhez hasonlóan azon a véleményen voltunk, hogy Lengyelország lerohanásának és a náci kegyetlenkedésnek az emléke nem lehet az alapja olyan ítéletnek, amely a németeket örök időkre pellengérre állítja.

Ez ad nekünk erkölcsi jogcímet arra, hogy nyilvánosan fogalmazzuk meg kérdéseinket az NDK demokratikus erőihez:

– Miért hallgattok, amikor a sajtóban, a tévében és a közéletben is lengyel-ellenes jelenségek tapasztalhatók, ahelyett, hogy nyilvánosan elhatárolnátok magatokat ezektől?

– Lengyelországban mindenki azt várja, hogy kinyilvánítsátok meggyőződéseteket, hogy a lengyel–német Odera–Neisse-határ tartós és sérthetetlen. Nektek jogotok van saját demokratikus államotokhoz, nekünk pedig biztonságos határokhoz. Mivel magyarázzuk hát hallgatásotokat?




A lengyel–német viszony kulcsfontosságú Európa jövője számára, ezért a németek körében éledő lengyel-fóbia robbanásai nemcsak Lengyelországot érintik. Érintik Európa demokratikus rendjét, és hisszük, hogy érintik a legőszintébben értelmezett német nemzeti érdekeket is.

Ma szólunk erről, amikor még nem késő: az ellenségeskedés ellenségeskedést szül. A német nacionalizmus Lengyelországban olyan reakciókat és érzelmeket ébreszt, amelyek megint csak nem vezethetnek semmi jóra.

Márpedig most tőlünk magunktól függ, hogy jövőnk az ellenségeskedés vagy a kibékülés lesz-e.

(Gazeta Wyborcza, 1989. december 6.)


Az NDK-ellenzék válasza lapunk 13. oldalán.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon