Skip to main content

Az NDK-ellenzék válasza Adam Michniknek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Nem engedjük, hogy a falat kelet felé eltolják


Természetesen: „különleges időket élünk. Egész Közép-Európa a rendkívüli változások útjára lépett”. Elismerjük a Gazeta Wyborcza 150. számában az ön által megjelentetett szavak fontosságát. A kis NDK bekapcsolódott abba a folyamatba, amelyben a totalitárius sztálinista diktatúrákból a demokrácia felé haladnak az országok. Ennek az elkábított országnak az ébredése Önöknek nyilván meglepetés volt. Mi számítottunk erre, s minket csak a változások hirtelensége lepett meg. Leginkább a fal lerombolása jelzi a 40 éves elnyomás végét. A fal nemcsak városunk és az ország, hanem az egész kontinens megosztását is szimbolizálta.

Tény, hogy tömegkommunikációs eszközeinkben az ország vezetése szabadjára engedett egy méltatlan kampányt az „NDK kiárusítása” ellen. Ezzel ügyesen kihasználták a még meglévő lengyelellenes idegenkedést. A lakosság egy része e kampányt közönyösen fogadta, másik része pedig aktívan részt vett benne. Ez réges-régi módszer: bűnbakot kell találni, hogy a politikai csődöt kivédjék.

Nem igaz, hogy a demokratikus ellenzék hallgatott a lengyelek ellen indított kampánnyal szemben. Még nincs saját sajtónk, de az ellenzéki csoportosulások képviselői, akik részt vettek a „kerekasztal” munkájában, többször nyilvánosan elhatárolták magukat a kormány döntésétől, amely megtiltotta az áruk eladását külföldiek számára. Az ellenzék rámutatott a gazdasági válság valóságos okaira. Berlinben és más városokban „a külföldi-ellenességgel szemben” jelszóval néhány alkalommal tüntetéseket szerveztünk.

Mivel a német–lengyel viszony kiéleződött, minél sürgősebben igazi dialógusba kell kezdenünk. Az, hogy ezt az utóbbi években elhanyagoltuk, mindnyájunk közös gondja. Ha ezt a dialógust folytatjuk, nem lesz szükségünk arra, hogy az Odera–Neisse-határról beszéljünk. Ezt mi már elismertük, s nemcsak 77,7 százalékban, ahogy ezt az NSZK kancellárja tette, hanem teljes egészében.

Nagyobb veszély számunkra, hogy a falat, amely most Berlinben ledőlt, száz kilométerrel keletebbre újra felépítik. Ez a fal nem materiális, hanem lélektani, gazdasági és végül – mint most utoljára is – politikai. Meggyőződésünk, hogy közös érdekünk – mert Európa határainak jövője függ ettől –, hogy ne engedjük ezt meg.

Ezért is szolidaritásra van szükségünk. „Szolidaritás nélkül nincs szabadság!”


(A levelet a Demokráciát most!, a Békét! Emberi Jogokat! nevű szervezetek és az NDK-beli újjászerveződő Szociáldemokrata Párt 18 képviselője írta alá.)













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon