Skip to main content

Zentai zendülők

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt héten elemi erővel tört elő a vajdaságiak békevágya, melyet a Tisza menti városokon és községeken futótűzként végigvonuló háborúellenes tüntetéssorozat jelez leghívebben. A nyári és az őszi béketüntetéseket, illetve a lényegében kudarcba fulladt európai békekaravánt (melyről a Beszélő is beszámolt) az elmúlt héten minden eddiginél tömegesebb és hatásosabb tiltakozássorozat követte a Vajdaság magyarlakta városaiban és néhány községében.

A demonstrációk Zentán kezdődtek, ami azért is figyelemre méltó, mert a Tisza-parti kisvárost évtizedeken át a csendes beletörődés, a politikai letargia jellemezte. A városháza előtt tüntető asszonyokhoz még aznap este csatlakoztak a közeli Tornyos falu kiképzőtáborában erőszakkal összegyűjtött tartalékosok. A faluba vezető utakat elbarikádozták, hogy a katonai rendőrség alakulatai senkit ne hurcolhassanak a frontra. Időközben több ezer ember gyűlt össze Zenta főterén, s követelte, hogy a városatyák szervezzenek népszavazást akarja-e a lakosság a háborút vagy sem. A képviselőtestület a nyomásnak engedve kiírta a referendumot, a szerb városelnök viszont e döntés hatására lemondott.

Még tartottak a zentai demonstrációk, amikor a szomszédos Adán is összegyűlt mintegy kétezer ember. A városatyák itt is meghátráltak. Nem úgy a dél-bácskai Temerinben, ahol immár a negyedik béketüntetést tartották. Mint arról korábban írtunk, az augusztusit az uralkodó párt provokátorai zavarták szét, a mostanit viszont a városkába irányított rendőrség túlereje. A városba vezető utakat géppuskás rendőrök zárták le, s feltartóztatták a temeriniekkel szolidarizáló vidékieket. Hasonlóképpen a rendőrség oszlatta szét a november 9-i becsei béketüntetést is.

A hatóság egyébként sem tétlenkedett. Már november 7-én letartóztatta az ismert szerb békeharcost, Nenad Csanakot, a vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökét, s erőszakkal katonaruhába öltöztették, és a szlavóniai frontra küldték. A tüntető polgárok és a zendülő tartalékosok zentai válságstábjának eddig három tagját tartóztatták le és verték össze: Szabó Jánost, akit jelenleg az egyik újvidéki kaszárnyában tartanak fogva, Fodó Józsefet és Papp Józsefet.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége néhány nappal ezelőtt azzal a követeléssel fordult a szerb parlamenthez, hogy írjon ki az egész köztársaság területén népszavazást támogatja-e a lakosság Szerbia háborús törekvéseit, s egyáltalán részt kíván-e venni a harcokban. A vajdasági magyarok spontán béketüntetései egyértelműen jelzik, hogy miként vélekednek a kisebbségiek a horvátországi területszerző háborúról, de a szerb lakosság elégedetlensége is napról napra nő: a Tisza menti városok megmozdulásaiban jelentős számú szerb is részt vett. Ennek ellenére a közeljövőben nem lehet tömeges békemegmozdulásokra számítani a szerb városok többségében. Nem mintha a szerb lakosság nem szeretne békét, hanem egyszerűen fél a következményektől. A magyarok félelménél azonban immár sokkal nagyobb a kétségbeesésük, hiszen úgy érzik, sem Magyarország, sem Európa nem képes megvédeni legjogosabb emberi törekvésüket, hogy ne kelljen egyik oldalon sem részt venniük a polgárháborúban. Ez a kétségbeesés hajtja őket az utcára minden várható represszió ellenére is.

(Vajdaság)












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon