Skip to main content

Beszélő hetilap, 46. szám, Évfolyam 3, Szám 47

(Sipos Ádám István) - A Szerk.: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

(Bertha Zoltán): Tisztelt Szerkesztőség!

Kőszeg Ferenc: T. Főszerkesztő Úr!

(Erdei Péter): Optimista tudósítás Szolnokról

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

a Világkiállítás szimbolikus létesítményének megalkotására

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András] - p.é.: Délkörös védelem / Zsarolni tessék! / Európa / Elsüllyedt földrészek

Solt Ottilia: Egyhangú kilátások, avagy nincs kiút?

Kormányzati és önkormányzati cigánypolitika

Varga Kristóf: Színesen

Martin Luther King Budapesten

: Gerenda a te szemedben

Krajczár Imre

: Nem elég hatalmon maradni

Eörsi János: A győztesek törvénye

Elévülés–újraszámlálás

Nagy W. András: Hosszú menetelés

Beszélő-beszélgetés Mécs Imrével

Bauer Tamás: Hogyan tovább?

Vajna János: NATO-történet, II. kötet

Drago Roksandic: Mi legyen a háború után?

Barcsi Béla: Zentai zendülők

Kolschitzky Gaszton: Ausztria csak az osztrákoké?

Neményi László: Gyűlölet és politika

Tálas Péter: Lengyel citromtorta

Könczöl Csaba: Honpolgárok vagy nemzettagok?

Beszélgetés Nagy Károllyal

: Hol lesz, hol nem lesz…

Fejtő Ferenc: Kevesebb fogcsikorgatást

Ludassy Mária: Kant és krumpli

Langmár Ferenc: „Felesleges” pénzek

(Palotás János) - lf [Langmár Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Mezei György: Létminimum most

Liska Tibor: Jog nincs, csak hézag

A vidám válságvita folytatása és kulisszatitkai

Darvas Iván: Köttessék gentleman agreement

Tamás Gáspár Miklós: Nincs apparátusom, csak írógépem

: Szervezkedünk…

Karátson Gábor: Csehov Cseresznyéskertje Szolnokon

Forgács Éva: Elkülönbözés

Donáth Péterrel beszélget Forgács Éva

Barna Imre: Történetek a beat mögül

(Hubert Selby: Utolsó letérő Brooklyn felé)

(Péterffy Ágoston) - A Szerk.: A közlekedési előtanulmány elő- és utóélete

[Kisbali László]: A hivatásos politikus

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon