Skip to main content

Hol lesz, hol nem lesz…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Barátunk!

A kommunista világrendszer összeomlása nyomán nem várt erővel élednek újjá a háború előtti Közép- és Kelet-Európa országainak, népcsoportjainak és társadalmainak konfliktusai. A diktatúra évei mintha nyomtalanul múltak volna el: délre tőlünk szerbek és horvátok ölik egymást, mint a II. világháború idején, északra tekintélyes politikai csoportok újból önálló szlovák államot kívánnak, keleten Ukrajna függetlenségi törekvése annak a rémképét idézi fel, hogy ismét fellángol 1919–20 polgárháborúja. Magyarországon béke van, s durva erőszak egyelőre nem fenyegeti a jogállamot. De például a mai Európa uralkodó eszméje, a liberalizmus sokak szájában szitokszóvá, a nemzetietlenség szinonimájává vált. A szabadság barátai nem megalapozatlanul aggódnak, hogy az emberi jogokat, sőt az emberi életeket súlyosabb veszélyek fenyegetik, mint a későkommunizmus eseménytelen éveiben.

Szerkesztőségünk körkérdéssel fordul írókhoz, publicistákhoz, társadalomkutatókhoz, miként ítélik meg ezt a helyzetet.

1. Mi lesz a Szovjetunióval, és hogyan hatnak a további fejlemények a többi posztkommunista országra?

2. Milyen magatartás várható (és milyen várható el) a Nyugattól a zavaros kelet-közép-európai helyzetben? Milyen következményei lehetnek Németország új helyzetének?

3. Mit tehet Magyarország, ha a térség országaiban fokozódik a politikai és gazdasági káosz?

4. Mit tehetnek ma a politikai pártok és a civil társadalom szervezetei egy valóban demokratikus európai Magyarországért, tekintettel a társadalom politikai kiábrándultságára, bizalmatlanságára a pártokkal szemben? Milyen feladatai vannak az értelmiségnek, amikor a politikai erők nem racionális politikai stratégiák szerint működnek?

Kérdéseinket irányjelzésnek tekintjük. Tekintettel lapunk kötött oldalszámára, lehetőleg 5 oldalnál nem hosszabb válaszokat remélünk (ha lehet, október 10-ig). A megkérdezettek írásait folyamatosan közölni fogjuk.

Köszönjük figyelmét, várjuk írását akkor is, ha nem valamennyi kérdésünkre válaszol.

Ui.: A fenti levelet két hónappal ezelőtt fogalmaztuk. Anyagtorlódás miatt a válaszok közlését csak e számunkban tudjuk megkezdeni.

Tisztelettel: a Beszélő szerkesztői






















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon