Skip to main content

Optimista tudósítás Szolnokról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(A zűrzavar és késő bánat című cikkhez; Beszélő, 1991. november 2.)


Hetek óta folyik a vita a Beszélőben az SZDSZ jövőjéről. Az elmúlt héten Szolnokon megtartottuk küldöttválasztó közgyűlésünket. A Beszélő újságíróját nagy örömmel fogadtuk. Jelen cikkem helyzetjelentés, és (sajnos) csak szolnoki benyomásaimat tükrözi.

Alul is forrongásban van az SZDSZ. A szolnokiak többsége is – ki többé, ki kevésbé – elégedetlen a párt eddigi működésével.

Éppen ezért első előadóként a helyi pártszervezetekről, azok problémáiról, a szolnoki csoport vezetési, személyi, politikai szervezeti gondjairól, ez után a párt területi, országos szerkezeti hiányosságairól beszéltem. A meglévő problémák (válság) némelyikére megoldásokat is igyekeztem találni. Többek között beszéltem a megyei szintű döntéshozói testületek szükségességéről, a rendszeres, egész tagságot érintő politikai, társadalomismereti (és akár filozófiai) oktatás megvalósításáról, a helyi szervezetek közötti együttműködés javításáról.

Következő előadónk König László polgármester volt, aki egyrészt a helyi csoport megerősítéséről beszélt, minthogy az önkormányzat SZDSZ-es frakciójának és vezetésének a helyi szervezet kommunikációs és kontrolláló hátteret tud biztosítani, másrészt elemezte a párt helyzetét. A jelenlegi gondok leküzdésének előfeltételét abban látta, hogy a fokozott szociális érzékenységű, társadalmi igazságosságot és a klasszikus liberalizmust képviselői újítsák meg belső szövetségüket.

Ezután Semsey Sándor OT-tag beszélt a közelgő küldöttgyűlés fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy nem pusztán a párt elnökének megválasztásáról van szó, hanem új döntéshozatali fórumok létrehozásáról, az információáramlás megreformálásáról. Elemezte a párt vezetési, személyi, politikai és ideológiai válságtüneteit. Úgy vélte, hogy ezek ismerete szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a válságból kivezető utat.

Következett az általános vita, amelyben ki-ki letette voksát valamelyik elnökjelölt mellett. Ebben azonban a vita nem merült ki.

Vigh Kálmán például javasolta, hogy a párt foglalkozzon többet az alkalmazottak, munkások problémáival, a lakosság hétköznapi gondjaival, ne merüljön el az ideológiai vitákban, így a halódó kis csoportok ismét aktivizálhatóak.

Többen szóvá tették, hogy egy liberális párt Magyarországon esélytelen lenne a következő választásokon, ezért széles bázisú tömegpárttá kell szerveződnünk, mások óvtak a szélsőséges irányzatok befogadásától, mert velük lehetetlennek tartották a belső konszenzus kialakulását. Szükségesnek tartották a közérthető politizálás megteremtését, ami nem egyenlő a populizmussal.

Szóba került még, hogy a helyi szervezetnek gyakrabban kell gyűléseket tartania, illetve, hogy helyi szinten fontos a lokálpatriotizmus erősítése.

Mindezek alapján úgy vélem, hogy a szolnoki gyűlésen sok-sok politikai részprogram hangzott el, s ha ez így van más csoportoknál is, a küldöttgyűlés átfogó és lefordítható programcsomagot alkothat.

Végül hadd meséljem el a múltkor a Szabolcs expresszen hallottakat.

A vonaton döglesztő meleg volt, és egy ötéves kislány megkérdezte: „Miért nem lehet levenni a fűtést?”

Mamája a következőt válaszolta: „Tudod, kislányom, ez olyan, mint otthon a lakásban. Ott fázni szoktunk, mégsem tudjuk feljebb venni a fűtést.”

Mire az egyik utas tömören odavetette: „Szocializmus.”

Politikai program-e az állítható fűtés követelése a vonatokon és a lakótelepi lakásokban?

Erdei Péter
Szolnok

































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon