Skip to main content

T. Főszerkesztő Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Eörsi István: Szerény javaslat – Beszélő, 1991. november 9.


Eörsi István verébre lőtt az ágyújával. Nem kell attól tartania, hogy a fővárosi házmestereket túlterheli a főpolgármester rendelkezése, miszerint a gyásznappá nyilvánított november 4-én tűzzenek ki a házakra gyászlobogót. Efféle rendelkezést sem a főpolgármester, sem a fővárosi közgyűlés nem adott, nem is adhatott ki – ilyesmi csak a pártállam idején volt lehetséges. A főpolgármester csupán kérte a város lakóit, hogy fekete zászlóval emlékezzenek a főváros elleni támadás 35. évfordulójára. A főpolgármesteri rendelet tehát csak a fővárosi önkormányzat épületeire – a Városházára, a Fővárosi Levéltárra stb. – vonatkozott: nem sok ezer házmesterre, akik már nincsenek is (s akiknek az alakjához a köztudat a besúgásig lojális buzgólkodás képzetét tapasztja, holott inkább az eltűnésükhöz tapadhatna méltán a piszkos lépcsőházak képzete), hanem néhány portásra.

Tisztelettel

Kőszeg Ferenc
olvasó







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon