Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Nagy W. András: Hangpróba (Beszélő, 1993. január 16.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Kőszeg Ferenc!


Az alábbi levélíró mind az ellenzék, mind a kormánypárt hetilapját olvassa. Már rég beláttam, csak így tudok valósághű képet kialakítani, ha meghallgatom mindkét oldalt. Remélem, helyesen cselekszem. Az előítéletek elvetése mindig helyes.

Ezért magamat a Beszélő régi és rendszeres olvasójának mondom. Ezért szeretném, ha ezen kis írásom a levelező rovatban megjelenne. Ha ezzel ön egyetért.

1993. január 9-én én is elmentem az MDF Népi-Nemzeti Körének nyilvános gyűlésére, mint az ön Nagy W. András nevű tudósítója. Írása a Beszélő január 16-i számában olvasható. Egész nap csak délután eljövetel előtt tolakodott oda a mikrofonhoz egy férfi, aki olyan mondatot mondott, amit én még csak ki sem tudtam volna találni. S azonnal éreztem, ez egy fizetett ügynök, egy provokátor. Lehet, maga Nagy W. András fizette őt, mert ez után az eset után Nagy W. András rövidesen távozott. A provokátor mondata pontosan így hangzott: „És tessék mondani, a főrabbival, ezzel a Göncz Árpáddal most mi a nagy helyzet?”

Kérem Főszerkesztő Úr, egész nap semmi célzás nem volt arra, hogy valaki vagy valakik nem szeretik a köztársasági elnököt vagy a zsidókat. Így ez nyilvánvaló, hogy egy fizetett lejárató ember volt. S Nagy W. András ezt a felszólalást szó szerint idézte. Miért? Mert ő küldte oda ezt az embert. Ön pedig leközli ezt lapjában. Senki nem tapsolt a megdöbbentő provokátor felszólalásánál. Úgy látszik, Nagy W. Andrást csak a zsidókérdés érdekli, mert a cikk felében erről értekezik. S a magyar útról gúnyolódik.

Kérem, válaszolja már meg, ki tett ki 400 palesztint, a magyar kormány, vagy az izraeli? Akkor milyen az izraeli út? Olyan, hogy kitesszük, aki nem tetszik az országban. Nem is rossz gondolat. Nekem ez eddig eszembe sem jutott, hogy így is meg lehet az ellenzéktől szabadulni.

Pedig itt is nagyobb nyugalom lenne, ha 400 szemtelen újságírót kitennének a sivatagba.

Kérem, válaszoljon nyíltan erre az ötletre. Vagy küldje el Nagy W. Andrást Libanonba, ott csináljon egy riportot.

Tisztelettel

Soós Péter




Tisztelt Soós Péter!

Elárulhatom önnek: nemcsak a főrabbizó felszólaló volt Nagy W. András és a Beszélő fizetett ügynöke, hanem a könyvárus is, aki a Keresztény pénz, zsidó pénz, valamint a Csendőrsors című műveket árusította. Általában minden antiszemitát a zsidók bérelnek fel, hogy lejárassák a népi-nemzeti körök tagjait. Csak azt érteném meg egyszer, miért pont ezzel akarják lejáratni öket!

Üdvözli:


Kőszeg Ferenc
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon