Skip to main content

Tisztelt Kőszeg Ferenc Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Engedje meg, hogy MDF-tag létemre levelemmel zavarjam. Alapító tagja vagyok az MDF-nek, ennek ellenére kifejezetten nagyon tetszik a Beszélő. Tetszik nyílt, őszinte hangja, nyílt levelei, gazdasági cikkeiből pedig sokat tanultam. Igazán gratulálok!

De hogy valamit szóvá tegyek, ami egy cseppet sem tetszett: Tamás Gáspár Miklós cikke, a „Csak száz nap a világ”.

Hát ilyen pocskondiázásra igazán nem számítottam! Hogy az Elek István által írt levelet ne ismételjem (Beszélő, szept. 29-i szám), de teljes mértékben osztom véleményét! Ennyire azért nem rossz az MDF-kormány!

Ekkora rakás sz…-t átvenni nem semmi! Hogyha viccelni akarnék, azt írnám: a pártok akkor csináltak volna okos dolgot, ha azért küzdenek, hogy ne ők nyerjenek. De ez csak vicc. Ami miatt írógépet ragadtam, az Ön cikke: „Arbiter elegantiarum.” Sajnos a pártok egymás közötti harca már minden ésszerű kereten túlnőtt. Mi lesz így a demokráciából? De az ellentétek miatt nem kéne besározni egymást! Az „Arbiter elegantiarum” furcsa gondolatokat indított el bennem.

Nem választási fogásról van szó? Ismerve a két párt közötti „jó” viszonyt. Vajon Ön honnan szedte az értesüléseit? Nem akarom az Ön szavait kétségbe vonni, de az, amivel a Fórumot vádolja, az túl ijesztő. Ez az út nem a demokráciához, hanem Hitlerhez vezet! Ez a típusú rendőrség Nyugaton is létezik, de ott a pártok közötti harc nem ilyen hisztérikus.

Nem válik-e ez a politikai rendőrség egy újabb diktatúra eszközévé? Akár úgy, hogy afféle második munkásőrséggé válik, akár úgy, hogy párthadsereggé válik, mint az SA volt. Ha például ezt az erőt egy SZDSZ-tüntetés ellen vetik be, ez minden, de nem demokrácia!

MDF-tag létemre tavasszal több SZDSZ-gyűlésen ott voltam, MDF-jelvénnyel a kabátomon. Az Önök dicséretére legyen mondva, soha nem hallottam emiatt megjegyzést! Ez valóban demokratához méltó viselkedés! Mert minden párt, akár az SZDSZ, akár az MDF, akár az MSZP, nagyon sok egyéni értéket hordoz!

Ha az MDF-kormány a gazdasággal nem boldogulván lemondani kényszerülne, ezt a politikai rendőrséget nem használja fel a hatalom megtartására? Nagyon szépen kérem, a Beszélőben válaszoljon kérdéseimre, és ha még kérhetnék valamit, az az lenne, hogy ne név szerint, hanem „Arbiter elegantiarum” cím alatt…

G. Gy.

Tisztelt Uram!

Amit írtam, azt természetesen nem hallomásból tudom. A karhatalmi rendőrség létszámának jelentős növelését az Országos Rendőr-főkapitányság tervezi. A részleteket egy interpellációban fogom elmondani, amely már a belügyminiszter kezében van. Kérem, figyelje a parlamenti közvetítést a legközelebbi interpellációs napon, október 16-án.

Üdvözlettel: 

Kőszeg Ferenc

 

























Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon