Skip to main content

Kedves Feri!

Révész Sándor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Jó kedélyű, „bizalmas házi közleményedet” odáig tudtam követni, hogy sodródtatok kifelé az ülésteremből Gazsival és a „hülyére vert galeri” nagyobbik felével, miközben szemből a felfújt tokák lelkesen hülyéznek benneteket együtt, úgy, ahogy vagytok. Neked erről eszedbe jutott, hogy akkor mégiscsak maradjon benne a Gazsi cikkében a „hülyére vert” meg a „galeri”. És itt nem világos az összefüggés. Dühös voltál vagy csak irigy? És mi van le sz…va? A „hitelesek kasztja” vagy az egészséges stílusérzék…

…érdeklődöm tisztelettel:




Hivatkozott cikkek

Csak száz nap a világ

Megjelent: Beszélő hetilap, 40. szám, Évfolyam 2, Szám 47


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon