Skip to main content

Beszélő hetilap, 40. szám, Évfolyam 2, Szám 47

(G. Gy.) - Kőszeg Ferenc: Tisztelt Kőszeg Ferenc Úr!

Révész Sándor: Kedves Feri!

Tamás Gáspár Miklós: Drága Barátaim!

Solt Ottilia: Kedves levélírók, aggódó telefonálók!

Solt Ottilia: Válasz Maróti László úrnak

(Haász Zsóka): Tisztelt volt ellenfelem!

E. J. [Eörsi János]: A föld-lecke

Solt Ottilia: Gyalogolni jó!

F. Havas Gábor: Véletlenek furcsa egybeesése

K. P. [Kertész Péter]: A hit önmagában kevés

Szentmise a pártirodán

Tar Sándor: Miért nem ment választani?

Fényi Tibor - solt - –szeg [Kőszeg Ferenc]: A belügyminiszter uzsonnája

bauer: Nem tudták, nem merték, nem tették

Révész Sándor: Mikrofonosztás

Vajna János: A középhelyzet csábításai

Az új Németország a világpolitika színpadán

Wojciech Maziarski: A vezércsel

Ara-Kovács Attila: A boldogtalan vég kezdete

Szilágyi Imre: Kommunista diktatúra után nacionalista diktatúra?

Kemény István: Hogyan tegyünk szert igazságos önkormányzati adóbevételre?

Telekértékadó és betterment

: Létminimum – most

Marx György: Hosszú menetelés egy dönteni képes társadalom felé

I. rész

Lipták Béla: A reménység tava

Diaszpóra lett az emigrációból?

Hegedűs Zsuzsa - Pokorni Zoltán: Tisztázzuk a takarítást!

Varga Júlia: Berci, nekem szükségem volna pénzre!

Konrád György: Egy nap hírei, 1990. október 1.

Erhard Busek: Egy közép-európai polgár köszöntése

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon