Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő tudósítója – aki egyszersmind Zala megye országgyűlési képviselője is – majdnem találomra vágott neki szombat délben, hogy megismerkedjék a frissen választott polgármesterekkel. Sok jelöltet, tervet, izgalmat ismert még a választást megelőző időkből. Kik győztek? Mi lett? Az a három falu, ahová eljutott, nem az egész ország, még csak nem is egész Zala. De legalább véletlen minta: oda megyek, ahová a legközelebbi vonat indul, s oda tovább, ahová sikerül.

A vonaton mindjárt megtudtam, hogy a szombat délelőtti budai piacon nem kelt el a felhozott kacsa. Árengedménnyel sem. Útitársam kettőt kénytelen visszavinni a hajnalban idecipelt hatból. Félig béna kézzel rendezgeti szegény a csomagját, a két kacsát meg a Retek utcában vásárolt tojásokat. Ott ugyanis 3,60, Fehérváron meg 4,60 darabja. Vasutas, ingyenjegye van, a piacozás így csak az életét emészti, a pénztárcáját nem. Fiatal asszony, négy gyerek, a legkisebb hároméves alig múlt. Ő maga leszázalékolását várja: elvesztette a hangját, és megbénult a keze. Mióta hazakerült a kórházból, alig mozgó ujjaival tömte a kacsákat mostanáig, de nincs tovább mivel: a kukorica hiánycikk. Az eladhatatlan kacsák hűtőládába kerülnek, majd megeszi a család. De pénz kellett volna, pénz!

Keszthely – végállomás. Nemsokára indul egy busz Sármellékre. Tudósításom színhelye tehát Sármellék és környéke lesz. Kicsit várni kell. Politikai intermezzo: egy töpörödött nénike nagy hangon magyaráz. Milyen más világ volt ’45 előtt! Mindenki megkapta a neki járó tiszteletet – ő nem beszél a levegőbe, tudja, benne volt, írógépelt a bíróságon. Egy éltesebb úr, simléderes sapkában és vödörrel, replikázik: „Kádár alatt persze jó volt magának a nyugdíj?” S mikor befut a sármelléki busz, csaknem ölre mennek. A néni felkurjant a buszsofőrnek: „Gratulálok! Sármellékről kimentek az oroszok!” A bácsit majd a guta üti már. „Kimentek. Azért nincs olaj! Mert kidobtuk őket. Majd ha gallyakkal melengetheti a kezét télen, mert nem lesz fűtés, akkor gratulálhat!” Indul a busz, a két öreg egyre messzebbről hadonászik tovább a járdaszigeten.

Sármelléken

Jó hosszú, csöndes falu – asszonyok beszélgetnek a kerítések mentén. „A polgármester? Az elnököt választották meg újra, Vendelt. Nagyon rendes ember, keresse csak meg nyugodtan. Biztos beeresztik.” Igen, Sármelléken a papírforma érvényesült, bejött a régi elnök. 1982 óta van hivatalban. Idevaló, tizenkét holdas gazda unokája, itt lakik, itt dolgozott majdnem egész életében. Talán ezért győzött, méghozzá igen nagy fölénnyel. Vonyarcon, Pacsán a volt elnök 4-5 többletszavazattal nyerte el a polgármesteri széket. Sármelléken az is „jöttment”, aki hét éve itt él, azt még nem ismerik meg a falu másik felében. Aki teheti, Hévízen, Keszthelyen dolgozik, ott építkezik a gyerekeinek, s titokzatos közvélemény-formáló erők nyomán a legnagyobb társas érték a faluhoz való hűség. Itt születni, itt élni-dolgozni, itt meghalni. A falu, bár alsó fokú központnak jelölték ki, nem vált vonzásközponttá. A környéket Keszthely szívja magához, Sármellék, ha nem is drámai gyorsasággal, de öregszik. A választás előtt alig-alig ébredt. Nincsenek itt a pártok. Az elnök szövevényes kapcsolatrendszerével csak a plébános szállt versenybe, mígnem az elnök biztatta: ne a templomban politizáljon, csinálják meg a Kereszténydemokrata Pártot. S rögtön barátságos viszonyt is alakított velük. A hagyománytisztelő, idősödő többség, amelyiknek az élete ma is Sármellék, megegyezett Vendelben – akinek egyébként ez a keresztneve. De ezt csak tőle tudtam meg. Mindenki Vendelként emlegette. A képviselő-testületbe sem került be senki, aki ne Sármelléken született volna. Az idegenből jött értelmiséget leszavazták. A polgármester persze MSZMP-tag volt, s a párttitkár bizalmából jelölték ki tanácselnöknek annak idején. De katolikus is, gyerekeit annak rendje és módja szerint megkereszteltette. Szívósan, kis, óvatos lépésekben ment előre, mint a legidősebb fiú, egyetlen érettségizett a négygyerekes családban. A tanárképző főiskolát már saját erőből, levelezőn végezte el. Nem gyarapodott látványosan: a nagyanyjától örökölt vertfalú házat bővítgették, abban laknak. Kis szőlő – szintén örökölt – s befejezetlen építkezés egy faluval közelebb Keszthelyhez, a mindjárt felnőtt gyerekeknek. Nem egészen 50 éves, erős, mint aki kemény testi munkát végez, a haja teljesen ősz. Az óvatos falu nem látta okát, hogy elkergesse régi elnökét. Választási programja: járda és szemétszállítás. Fontos, de nem világforgató tervek. Mennek tovább Sármelléken, ahogy eddig. Ezt szeretnék.

Zalavár

Nem így a társközségekben, a szomszédban! Zalavár el akar szakadni, s megválasztották azt a jelöltet, aki ezzel a programmal állt elő. Történetesen szabad demokrata.

Pedig „jöttment”, pesti, nyughatatlan agrárértelmiségi. Csak 1982-ben költöztek ide, ahelyett hogy nyaralót vettek volna, amiért elindultak. Menet közben meggondolták, Zentai brigádvezetői állást vállalt a téeszben.

Összeakasztotta már a bajszát (szakálla is van) főnökével, a közös téesz elnökével is. Fellépett ellenjelöltnek a legutóbbi téeszelnök-választáson. Ott vesztett – némi manipulációk is belejátszottak s most fellépett újra. Nem vette el a kedvét, hogy az előző harc nyomán elfelejtették emelni a fizetését, s a feleségét – szintén agrármérnök, szintén pesti – kiutálták a téeszből. Ahogy nem ijedt meg korábban sem. Mérnöki diplomával a zsebében évekig buszsofőrködött, ha nem volt jobb megoldás.

Válni akar „ágytól-asztaltól”, önálló községet akar, önálló téeszt. S a Sármelléknél jobban elöregedett, jobban kiszívott Zalaváron ő győzött. A választás izgalma, ahogy ez előre is látnivaló volt, a kis szerepkör nélküli falvakat, a gyarmatosított társközségeket járta át igazán. Újra élni akarnak, merészen álmodoznak.

A Zentai-házban kamarazene árad: a nagyra nőtt Zentai gyerekek Mozartot játszanak. Az idősebbik zongorázik, a kisebbik fuvolázik. A ház mellett az istállóban hét tehén, két üsző meg a kisborjú, az udvaron kacsa, csibe: a pesti asszony (apja a kereskedelmi attasé volt Prágában, miután megjárta Rákosi börtönét) itt gürcöl gumicsizmában a kiegészítő jövedelemért.

„Igazi magyar tarka vagyok” – jellemzi magát az örökmozgó, nyughatatlan polgármester. „Török, szerb, sváb, zsidó.” Zalavár jómódú falu volt, és az is lesz. Idegenforgalom, virágzó téesz, vállalkozás. Idegenforgalom már van. Éppen az évi nagy búcsú napjára érkeztem, a templom mögötti tekintélyes forgatagban vietnami bizsuárusokat fedezek fel némi elképedéssel.

Zalaapáti

Kicsit messze van gyalog, feladom hát az elveimet, s beülök Zentaiék Trabantjába. A nagyfiú vezet, a kicsi megtol minket, mert a polgármester Trabantja csak így indul.

A választás előtt keresztülutaztam ezen az alig 2000 lelkes falun. A főutca fölött vagy öt hatalmas transzparens feszült: „Polgármesterjelöltünk Farkas Ernő” felirattal. Ő lett a polgármester.

„Nem szeretek veszíteni. Abba kezdek bele, ami 100%-os” – mondja kerek perec, csöndesen, mosolyogva az újdonsült „független” polgármester, aki az utolsó pillanatban szánta rá magát az egészre. Azt hiszem, ez a 35 éves vállalkozó tüneményes tehetség. 29 évesen vette át a helyi Áfésztől szerződéses üzemként az építőanyag-kereskedést, ’88-ban megvásárolta, idén pedig még egy telephelyet nyitott Hévízen. 14 alkalmazottja van. Kérdezem, minek köszönheti az üzleti sikert? „Nagy választék, szolid árak, rugalmas, udvarias kiszolgálás.” Zalaapátiban vásárolnak építőanyagot kb. 40-50 km-es körből, mert Zalaapátiban jobb vásárolni, mint másutt. Ennyi az egész. A helyi SZDSZ kapacitálta, de Farkas Ernő először nem állt kötélnek, nem akar politizálni! Ám a jelölőlista lezárása előtt három nappal rájött, hogy a régi tanácselnöknek, aki keresztbe tett egyébként minden vállalkozónak, amíg tehette, nincs esélyes ellenfele. Ekkor sorompóba lépett, mint független, SZDSZ-szimpatizáns. Csinált egy választási újságot – a 3. számot már azért, hogy megköszönje a bizalmat –, maga írta némi szerkesztői segédlettel, maga nyomtatta. Meghívott egy sárkányrepülőt, aki egy fél napig röptette a vállalkozó kedvű apáti lakosokat, aztán szervezett egy falugyűlést. A terem dugig tele lett. „Egy kampány bizonyos fokig öngerjesztő folyamat” – magyarázza. Olyan biztonsággal építette fel a kampányát, kereste meg a munkatársakat hozzá, mintha egész életében ezt csinálta volna. Veszített vele szemben a régi elnök, aki szociális segélyeket osztva gyűjtögette az ajánlócédulát, és az orvos, aki a rendelőjében. Kétszer annyi szavazatot kapott, mint a második helyezett. Jól ismerik, sejtik, hogy 100%-ra megy, és addig nem nyugszik, amíg ezt a zalaapáti önkormányzati üzletet sikerre nem viszi. Gyönyörű falu, gyönyörű helyen. Négy főútvonal találkozásánál. Ha telekspekuláns lennék, haladéktalanul ingatlant szereznék Zalaapátiban.

Zala megyében 32 régi tanácselnököt választottak újjá az első választási fordulóban, és nyolc „külső”, új ember lett polgármester eddig. Nagy kalandba fogtak.

• Beszélő