Skip to main content

Tisztázzuk a takarítást!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bár Beke Katával, a politikussal és az államtitkárral több kérdésben nem tudtunk s most sem tudunk egyetérteni, mégis úgy vélem, az elemi tisztesség és az egykori barátság arra kötelezi a PDSZ választmányának szóvivőjét, hogy tisztázza: egyetért azzal, amit Beke Kata mondott riválisunk, a PSZ vezetőségi ülésén a pedagógusokban még ma is élő „passzivitásról és félelemről”, s melynek kapcsán régi fordulatával élt, mely szerint „nem érti…, hogy a pedagógusok mitől félnek…, hiszen ezt a pénzt mindenhol meg lehet keresni, legfeljebb elmegy az ember takarítani”.

Természetesen e szépírói fordulat mögött mai oktatási rendszerünk abszurd valósága áll; az iskolákban még ma is létező diktatórikus vezetői gyakorlattal, a szellemi munka alulértékelésével, a pedagógusi hivatás vállalásának kilátástalanságával együtt.

Értetlenül állunk az előtt, hogy mindazok, akik az államtitkárt meghívták, szavait hallották – egyszóval a régi szakszervezet vezetősége –, miért nem tisztázták Beke Kata szavainak eredeti szövegösszefüggését, értelmét. Miért hallgattak az országosra duzzadó indulatáradat közepette csendesen?

Beke Kata nem tagja egyik szakszervezetnek sem, bár közös ügyet szolgálva, de mégis az asztal másik oldalán ül; nyilván vitázni, harcolni fogunk vele, de nem ellene.

Pokorni Zoltán
a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
Országos Választmányának
szóvivője

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tárgyalásokat kezdett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetőivel és osztályainak irányítóival a pedagógusok hatékony érdekképviseletéhez szükséges együttműködés különböző formáinak kialakításáról, egy a szakszervezetek és a minisztérium közös munkáját pontosan meghatározó megállapodás tervezetéről.

Hegedűs Zsuzsa
a PDSZ ügyvezetője


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon