Viharszünet

Jegyzet a Roma Parlament II. kongresszusáról

A magyarországi cigányok feketeelvirája

A Roma Parlamentből szervezetével együtt kitaszajtották Náday Gyulát, a magyarországi cigányság feketeelviráját, vagy ha úgy tetszik, hajdúgyőzőjét. Lehet, hogy az említett személyek íráskészségét illetően a párhuzam nem állja meg a helyét, de politikai funkciójukat illetően alighanem megállja. A kormány nem kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a cigányság ügyét előmozdító, komoly lépéseket tegyen, ezen a területen is minimumpolitikát folytat, s ehhez konciliáns partnerekre van szüksége. Báthory Jánosnak, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyettesének e minimumpolitika ideológiai megalapozásában van gyakorlata, Náday Gyulának pedig a konciliáns kirakatpolitikus szerepének alakításában. Az ő párkapcsolatuk hosszú múltra tekint vissza.

A cigányság helyzetének folyamatos romlását jóváhagyó, népfrontos cigány vezetők ellenzéke 1988 derekáig nemigen jutott szóhoz a szélesebb nyilvánosság előtt. A kitörést Zsigó Jenőnek a Magyar Nemzetben megjelent, heves vitát kavaró interjúja jelentette. Ebben a vitában Náday Gyula is megszólalt: „Vajon miért türelmetlen (Zsigó Jenő – R. S.), és miért akarja a cigányságot is türelmetlenségre buzdítani? Az a véleményem, hogy az ilyen személyek igyekeznek az »ellenzék-kel« szót érteni, és a cigányságot mint tömeget bázisnak tekinteni. A cigányságot is ők fosztják meg, és nem a politika, mert a sok gond mellett társadalmunk – a lehetőségekhez mérten – nyújt segítséget. (…) A cigány értelmiség, ha egységes lett volna, akkor most a Magyar Nemzetben nem a cigányság válságos helyzetéről indult volna vitasorozat, hanem arról, hogy a pártértekezlet (ti. az 1988. májusi pártértekezlet – R. S.) határozatát milyen formában párosíthatjuk a cigány érdekekkel.” (Magyar Nemzet, 1988. június 28.)

Jó fél évvel később Náday vezetésével megalakult az MCDSZ, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, hogy legyen egy olyan szervezet, amely – ha a politikai igények úgy alakulnak – a többi nemzetiségi szervezettel egy sorba állítható. Az MCDSZ szervezői a HNF központjában kiállított és a helyi politikai vezetőket a szervező elvtárs támogatására buzdító ajánlólevelekkel járták az országot.

1989 nyarán megszületett Báthory Jánosnak e lapszám másik cikkében (Elmehetünk a bús mocsárba) már megidézett tanulmánya. Ebben a következőket ajánlja az MSZMP-nek: „Az MSZMP deklarálja, hogy a cigányságot nemzetiségnek ismeri el, és fogadja el nemzetiségi szövetségként azt a szervezetet, amelyik politikájának legjobban megfelel. Ez meggyőződésem szerint jelenleg az MCDSZ.” Indoklás is van: az MCDSZ „tudatosan törekszik a centrumszerepre, ezért politikája mérsékelt. Nem támaszt teljesíthetetlen feltételeket, mozgalmi módszere a hivatalos tárgyalás, egyezkedés. (…) Jogilag önálló szervként is önként vállalta a HNF-fel való együttműködést. Vidéki szervezetei a HNF-hálózathoz kapcsolódnak. (…) vezetői, vezetőségének több tagja és tagságából is sokan MSZMP-tagok. Ma az a paradox helyzet állt elő, hogy az MSZMP-hez lojális, »kormánypárti« szervezet óriási támogató tagsággal a háta mögött költségvetési támogatás híján a létért küzd, miközben a radikális programmal fellépő, ellenzék felé hajló szervezetek tisztességesen ki vannak stafírozva.” „Ha lenne egy koncepció, a párt nyomást tudna gyakorolni a kormányra, hogy melyik szervezetet ismerje el tárgyalópartnernek és melyiket finanszírozza.” (Egyszer már megírtuk – Beszélő, 1991. november 30. –, hogy e sorok fogalmazásakor jellemgrófunkat már az MDF is szakértőjeként tartotta nyilván.)

1989 augusztusában az MCDSZ nyilatkozatban követeli önmagának „a nemzetiségi státussal járó összes jogi és alkotmányos jogosítványokat”. A népfrontnak 1989 őszén eszébe jut, ami addig soha, hogy az országos lista megüresedett, helyére cigány politikust küld az Országgyűlésbe (néhány hónappal a T. Ház mandátumának lejárta előtt, amikor 32 országos lista és a népfront jelölési joga már nem számítanak egészen legitim intézményeknek). A jelölt Náday Gyula. A független cigány szervezetek, a Cigány Ifjúsági Szövetség és a Phralipe hevesen tiltakozik, Náday kooptálása lekerül a napirendről. Náday azonban nem veszíti el a kedvét, indul az első szabad képviselőválasztáson. Az „óriási támogató tagsággal” rendelkező szervezet elnöke szabolcsi hívei körében országos rekordot állít fel. Az ország összes képviselőjelöltje közül ő kapja a legkevesebb szavazatot. (Lásd Beszélő, 1990. április 6.)

Náday, az antikomonista

1991 elején megalakul a Roma Parlament. Egyrészt külső nyomásra, a hatalom a tárgyalásokhoz, a pénzosztogatáshoz áttekinthető szervezeti viszonyokat, egységes tárgyalópartnert igényel, másrészt belső nyomásra: szükség lenne az egyesített erőre, a közös fellépésre, s ekkor a cigányvezetők legtudatosabb és legöntudatosabb csoportja, a Phralipe frontemberei úgy gondolják, hogy maguk mögé tudják szervezni a cigány szervezetek többségét. A hajdani (és mostani) kormánypártiak a hajdani (és mostani) ellenzékiek, a konciliánsok és a radikálisok összekötik pénzügyeiket, közös csúcsvezetőséget és centralizált csúcsadminisztrációt hoznak létre anélkül, hogy tisztáznák közös politikai platformjukat. A Roma Parlamentből az egyik oldalon kimaradtak különböző népfrontos régi motorosok, Farkas Pál, Lakatos Menyhért stb. és szervezeteik, azok, akik nem kívántak a Phralipéből felemelkedett vezetők mögött másodhegedűsök lenni, másrészt a radikális oldalról is lehasadtak, azok, akiknek a gyomra nem vette be ezt a centralizált közösködést a múlt (és a jelen) sötét erőivel. Így távolodott el a Cigány Ifjúsági Szövetség és a Phralipe hajdani testvérszervezete, az Amalipe élén az egyik legképzettebb és legnagyobb formátumú cigány politikussal, Daróczi Ágnessel.

A Roma Parlamentet, mivel méretei is komolyak, vezetői is komoly politikusok, valóban komolyan veszik a politika világában, legalábbis komolyabban, mint azelőtt a Phralipét. A vezetők számításai ebben bejöttek. Másban nem: a Roma Parlamentet ezzel a szerkezettel és ezzel az összetétellel belülről konszolidálni nemigen lehetett. Különböző emberi gyarlóságok, „szubjektív okok” miatt sem, de elsősorban szerkezeti okokból nem. Az MCDSZ szinte a megalakulás óta vívja reménytelen, de helyenként igen látványos szabadságharcát a phralipés vezetés ellen. Náday Gyula mozgósította „110 ezres tagságát” és negyvenfős tömegtüntetést rendezett a Kenyérmező utcában, a Roma Parlament irodája előtt. Január 21-én sajtótájékoztatón leplezte le a Roma Parlament vezetőit, akik őt meghurcolták, és alelnöki funkciójából felfüggesztették. A sajtótájékoztató írásos anyagának első mondata betűhíven idézve a következőképpen hangzik: „Sajnálattal kell közölnünk, mint Magyarország legnagyobb cigány szervezete 110 000-es tagságunkat képviselve a képviseletből eredő nehézségi feladatok, amelyet a Roma Parlament okozott a szövetségünknek, igen problematikus a politikai és morális kivédése.” Ebből az anyagból derül ki az is, hogy a Roma Parlament elnöke, Horváth Aladár „agresszor, komonista”. Az egyetlen konkrét vádpont az a közel egymillió forint, amelyet (a most már örökre) ismeretlen tettesek elraboltak a szervezet irodájából. Az persze valóban nehezen vitatható, hogy ennyi készpénzt éjszakára megfelelő őrizet nélkül az irodában hagyni gondatlan eljárás.

Náday Gyulát már a kongresszus első fordulójában is kizárták, de nem titkos szavazással, tehát nem szabályosan. S miután szabálytalan volt a kizárás, szabálytalannak minősül minden egyéb szavazás is, amit a kizáró határozat után megejtettek.

A második forduló csendes volt és szabályos. Az MCDSZ-t közel 70 százalékos többséggel kizárták. Mindazonáltal illúzió lenne azt gondolni, hogy lezárultak a hatalmi harcok, hogy megáll a szervezetek fluktuációja. A Roma Parlamentben továbbra is működnek „centripetális erők”.

Bent maradt a szervezetben dr. Raduly Gézának a szervezete, az Új Magyarok Igazság Szövetsége, mégpedig annak ellenére, hogy a vezetőség azt is ki akarta záratni, és többen szavaztak a kizárása mellett, mint ellene, s csupán a tartózkodók tartották bent a szervezetet.

Bent maradt a Száztagú cigányzenekar, de ők is a kilépés gondolatával foglalkoztak, miután vezetőjüknek, Raduly Józsefnek két héttel ezelőtt nem sikerült elhódítani az elnöki posztot Horváth Aladártól. (Horváth Aladárnak volt is egy-két éles szava a Száztagúról a Magyar Hírlap szombati számában, ami szintén nem a felhőtlen viszony jele.) Raduly József végül is alelnök lett, illetve maradt.

Raduly István viszont két héttel ezelőtt késő éjszaka a maradék küldöttek választása alapján megnyerte a főtitkárválasztást a radikális szárny kulcsfigurájával, szervező robotosával, Osztojkán Bélával szemben. Azonban az a választás is, mint Náday szabálytalan kizárása után minden, szabálytalannak minősült, s a második fordulóban, teljesebb választói létszám mellett, tekintélyes vezetők hangsúlyos fellépése következtében Osztojkánt mégis újraválasztották. Mindenesetre aligha kétséges, hogy a Roma Parlament megosztott a legfontosabb pozíció birtokosának megítélésében.

Ugyancsak eltérőek a vélemények a költségvetési támogatás elosztásának módjával kapcsolatban.

Parlament, fórum, szövetség

A konciliáns partnerek többsége azért mégsem a Roma Parlamentben, hanem a két másik, rivális szövetségben, az Érdekszövetségben és a Roma Fórumban talált helyet. Nyilvánvaló, hogy minél inkább kiszorulnak a kegykeresők a Roma Parlamentből, a kormánypolitikusok, annál inkább arra törekednek, hogy ezeknek a Roma Parlamentnél jóval kisebb csúcsszervezeteknek politikai súlyt biztosítsanak. A Cigány Szervezetek Érdekvédelmi Szövetsége az MDF-fel kötött együttműködési megállapodást, és elnökük, Rostás Farkas György, a 168 óra nyilvánossága előtt egészen visszataszító módon védelmezte a Pesti Hírlapnak adott hétmérföldes interjújáról elhíresült, fajgyűlölő rendőr őrnagyot.

A Roma Fórum december közepén alakult meg az MSZP székházában. A Roma Fórum első kongresszusán. Ózdon a kormány igen magas szinten, Für Lajos honvédelmi miniszterrel és Bárdos Balázs államtitkárral képviseltette magát. Az Új Magyarország „az első magyar roma kongresszusként” tisztelte az összejövetelt. (Új Magyarország, 1992. január 20.) A kongresszus határozottan kormánypárti nyilatkozatot tett „A kormány, ahogy a határokon belül és azokon kívül élő etnikumok, nemzetiségek gondjainak kezelését felvállalja, ugyanúgy szívén viseli a legnagyobb kisebbség, a cigányság nehéz problémáinak kezelését is.”

Horváth Aladár az Amaro Dromnak adott nyilatkozatában elmondja, hogy „»Társalgónak« nevezett cigány politikai kerekasztal-beszélgetéseken találkozik egymással az érdekszövetség, a Roma Fórum és a Roma Parlament… Megvan rá az esély, hogy a három csúcsszervezet közösen meghozott döntései közelebb hozzák egymáshoz a szervezeteket, és egységesebb cigánypolitika születhetik meg ebben az évben.” (Amaro Drom, 1992/3.)

Aki az eddig olvasottak alapján azt gondolja, hogy erre nincs esély, az téved. Éppen az ilyesféle „társalgókban” és fórumokban van az esély. Minden konkrét cigánypolitikai ügyben, amelyben a cigány szervezetek között fórum jellegű eszmecsere és egyeztetés folyt, született valamilyen eredmény. Az összeférhetetlen cigány szervezetek összefértek a Nemzetiségi Kerekasztal mellett, szinte valamennyi szervezet megállapodott a múlt év tavaszán kezdeményezett aláírásgyűjtésben és a cigányság követeléseit összefoglaló nyilatkozat szövegében (amellyel kapcsolatban alulírott szerzőnek ugyan súlyos fenntartásai vannak, de hát ez más lapra tartozik…).

Pénzügyekben, szervezeti ügyekben, személyi ügyekben, a tagszervezeteken belüli, a csúcsszervezeteken belüli és a szervezetek közötti pozícióharcban aligha lesz béke. A tartalmi kérdésekben viszont igen. A cigányellenes kisebbségi törvény megítélésében, a cigánysággal foglalkozó kormányprogram követelésében, a rehabilitáció kérdésében a mostani helyzetben a leglojálisabb és a legradikálisabb szervezet sem kerülhet egymástól nagyon messzire. Ha tehát a cigány szervezetek olyan keretben találkoznak, ahol ezekkel foglalkozhatnak, ahol nincsenek személyi, pénzügyi és szervezeti kérdések, ott feltűnően produktívak lesznek.

Már 1991 elején is többen mondogattuk, hogy csúcsszervezet helyett inkább valami kerekasztalféle kellene. Most talán valóban lesz. Hogy a dolgok egyszerűbbé vagy bonyolultabbá válnak attól, hogy a cigány szervezetek és a Fórum közé beékelődnek a csúcsszervezetek… A fene tudja.