Skip to main content

Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 4, Szám 8

: Német–magyar barátság, és ami árt neki

nwa [Nagy W. András]: A leláncolt Prometheus / Tavaszi nagytakarítást! / A mérnök-pszichológus színeváltozása / A demokrácia lázmérője / Műhiba

Upor Péter: Itthon vagyok?

II. Tánc a törvény körül

–up– [Upor Péter]: Alternatívák

Révész Sándor: Elmehetünk a bús mocsárba…

Vesztett a józan ész

Solt Ottilia: Hőstörténet

Angster László: Az ingatlanok végessége és az isteni végtelenség

–up– [Upor Péter]: Gazdagréti szappanopera

Révész Sándor: Viharszünet

Jegyzet a Roma Parlament II. kongresszusáról

Halák László: Sajtószabadság és nyilvánosság

Ráday Mihály: Enyém, tied…, kié?

Vajna János: A franczúz betegség

Vitalij Moszkalenko: „Velünk az Isten és a Mindenható!”

Beszélgetés Szergej Karaganov történésszel

Csorba Zoltán: A sajtószabadság fantomja

Kubínyi Kata: A nagy finn folttisztító

Langmár Ferenc: Tőzsdekrach

Papp Emília: Bankállam

: Létminimum most

Hajdu István: Az idegen szép

Forgách András: A nagy összecsomagoló

Koós Annával beszélget Forgách András

(kőszeg): [Szerkesztőségi kommentár]

[Kisbali László]: Ki a magyar?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon