Skip to main content

[Szerkesztőségi kommentár]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Erkölcsi szárnyak csattogása – Egy felvilágosult csőcselékszervező (Beszélő, 1992. január 25.)


Az Új Magyarország február 7-i számában Szekeres László újmagyarországi cikkben reflektált lapunk Szokolay Zoltánnal foglalkozó írására. A szerző azt állította, azért közli művét a kormányhoz közel álló lapban, mert az a Beszélőben, bár elküldte oda, úgysem jelenne meg.

Olvasóink tudják, azon a héten, 6. számunkban, amely február 6-án már kapható volt, a Szokolay-féle Közakarat Egyesület két tagjának leveleit is közreadtuk: mindketten a Csőcselék-cikk ellen tiltakoztak. Sz. L. írását is megjelentettük volna, sajnos azonban mindmáig nem érkezett meg hozzánk.

Sz. L. nem állhatta meg, hogy írásában, amúgy Szokolay-mód bele ne kössön a demokratikus ellenzékbe, amelynek szegről-végről valaha ő is résztvevője volt. Ez meg a nevem emlegetése késztetett arra, hogy válaszoljak. A lap Belföld rovatának szerkesztője, Szalay Attila nyomban megígérte, közlik az írást, természetesen a legkisebb változtatás nélkül. Művemet február 9-én küldtem el faxon a napilap szerkesztőségébe. Azóta nem történt semmi.

A Beszélőben már nincs értelme közreadnunk az Új Magyarországnak szánt művet: a mi olvasóink mindent tudnak, amiről írok. Különben is közölnünk kellene az előzményt, Sz. L. írását, amely el sem jutott hozzánk.

Esetemből tanulva a megtámadott Beszélő-cikk szerzője, K. L. már el se küldte a maga opusát. Sajnálhatják a Közakarat talpasai: most megtudhatták volna végre K. L. teljes nevét. Akkor aztán: „balta, csép, már hadarólap / magyarázza igazunkat” – ahogy a klasszikus költő írja.

Mindkét szöveggel összegyűjtött műveink Hátrahagyott írások című pótkötetében ismerkedhet meg majd a jövendő olvasó.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon