Skip to main content

Igazságérzetem szerint

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ara-Kovács Atilla: Egészen Tilos az Á (Beszélő, 1991. 11. szám)


A Beszélő 11. számában a Tilos az Á kávéház hatósági betiltásával kapcsolatos cikkben a bezárás indokát, miszerint egészségügyi, ill. tanintézmények 200 méteres körzetében melegkonyhával nem rendelkező szórakozóhelyek szeszes italt nem árusíthatnak, az alábbiak miatt nevetségesnek találom.

14 éve lakom a Mikszáth térbe torkolló Krúdy utcában, közel a Tilos az Á kávéházhoz. Vendége még nem voltam e nevezetes helynek. A környéket jól ismerem.

A kis- és nagykörút közötti szóban forgó maroknyi területen 3 gimnázium, 1 szakközépiskola, 2 általános iskola, 1 egyetemi kar, 1 rendelőintézet és 1 kórház található. Ezek megközelítő mértani középpontjában a Bródy Sándor utcai kocsma áll, 2 középfokú oktatási intézménytől és a rendelőintézettől 50 m-re a Szentkirályi utcai pincekocsma. Ellentétben a kávéházzal a két kocsma napközben is nyitva tart. A mai napig is.

Nincs tudomásom arról, hogy a fenti jogszabály érvényesítése érdekében feltérképezték volna Budapestet, bezártak volna szórakozóhelyeket. Azt viszont tudom, hogy alkotmányunk bármilyen, egyénnel vagy csoporttal szembeni megkülönböztetést tilt.

Továbbá itt jegyezném meg, hogy a két általános iskolától 100 m-re kínálják magukat a Rákóczi téri prostituáltak, valamint itt működik egy peep-show. Az arra járók az üvegezett ajtón betekintve megtudhatják, hogy új lány színesíti a műsort. Erre nincs jogszabály?

Javaslom az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium illetékesének, tegyen egy sétát a környéken. Meggyőződésem, látva e sokszínűséget, véleménye a kávéházat illetően meg fog változni.

Mi a valós indok?

Hangosak az idelátogató fiatalok? Tény, hogy időnként hangosabb nevetés vagy beszélgetés hallatszik. Aki ismeri az ifjú emberek „természetrajzát”, tudhatja, hogy akár alkoholfogyasztás nélkül is, csupán az együttlét vagy a közös élmény hatására felszabadulttá tudnak válni. Gondoljunk vissza saját ifjúságunkra, egy jó poénon mekkorákat tudtunk nevetni, ma már csak irigykedhetünk. Ha ez a problémája valakinek, miért nem közli azt a kávéház vezetőjével.

Érdemes visszatekinteni a múltra is. A Tilos az Á elődje a melegkonyhával rendelkező Bakony vendéglő volt. Ebben az időben részeg emberek ordítoztak az utcán, nem volt ritka a verekedés sem, illuminált párok egy jó kiadós veszekedés után békülésüket heves szerelmi együttléttel pecsételték meg. Felejthetetlen az az utcán heverő férfi, kinek fejéből széles patakban folyt a vér a kanálisba.

Ezt akarjuk vissza? Amennyiben bezárják a kávéházat, az újrahasznosítással kapcsolatban kérjék ki az itt lakók véleményét is! Talán a kávéházba látogató fiatalokkal van baj, azzal az ajtajában álló fiúval, akitől az egyik éjjelen szorultságomban – sürgős telefon miatt – kétforintos váltását kértem, aki nem fogadta el tőlem a pénzt, természetéből fakadó kedvességgel markomba nyomta a kettest, és jó humorral sok szerencsét kívánt.

Nem tetszik a műsorkínálatuk? A kávéház nyújtotta – a nyugat-európai fiatalság körében inkább ismert s kedvelt – zenei irányzatok is kultúránk egy részét képezik Miért nem törekednek negatív legekkel emlegetett kerületünkben megtartani a kávéház értékteremtő tevékenységét? A felmerülő problémákat elsődlegesen miért nem párbeszéd útján rendezik, és csak másodsorban, a megállapodás megszegését követően folyamodnak a hatósági betiltáshoz.

Végezetül a jogszabályról.

Igen dicséretes annak törekvése, csak éppen megvalósíthatatlan, nem életszerű. Véleményem szerint.

Indoknak mindenképpen jó.

(név és cím a szerkesztőségben)






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon