Skip to main content

Kedves Csoknyay Judit!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha ismét elolvassa az Ön által kifogásolt mondatot: „Ma Magyarországon az antropológia mint önálló tudományág nem létezik, bár vannak kiváló magyar antropológusok (Boglár Lajos, Ecsedy Csaba, Sárkány Mihály… stb.)” – akkor, ha másból nem is, hát a felsorolt nevekből rá fog jönni, hogy nem az Ön által művelt fizikai embertan (humánbiológia) létezését vonom kétségbe. Az említett kutatók ugyanis kultúrantropológusok. Ma – legalábbis Nyugat-Európában és az USA-ban – a fizikai antropológia csupán egy kutatási terület az antropológián belül az önálló meghatározással rendelkező kulturális, szociális, szimbolikus, régészeti, nyelvészeti, kognitív, pszichológiai, pszichiátriai stb. antropológia mellett;s ha valaki azt mondja, antropológia, akkor az utóbb felsorolt társadalomtudományok valamelyikét érti alatta.

Természetesen semmiféle kizárólagosságnak nem vagyok híve, s nagyon fontosnak tartom, hogy az egyes tudományterületek és művelőik pontosan, a másiktól egyértelműen elkülöníthető módon határozzák meg magukat.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon