Skip to main content

A passió mellékszereplői

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lapozgatom a Szentírásban az evangélisták érzékeny húsvét körüli riportját. Jó, hogy ilyen kíméletlenül őszinték. Kár, hogy ennyire gyarlók a mellékszereplők. Vagy nem mindannyian?

Hogyan csaphatott át virágvasárnap eufórikus forradalmi hangulata nagypéntek gyilkos őrjöngésévé? Ha az apostolok nem értik félre a helyzetet, s nem építgetik oly vakon remélt pozícióik légvárait, talán akkor nem oldanak oly sebesen kereket a legforróbb pillanatban; ha egyikük nem adja el a rabszolgák napi árfolyamán Mesterét, s ha a saját hősiességébe szerelmes Péter, megriadva egy nagyszájú cselédlány ugratásaitól, nem tagadja meg átkozódva a Názáretit, talán ha az egyházi elit nem olyan egyöntetűen Kajafás-párti…

Mert amúgy olyan soványka a tényállás! Hogy Jézus félreérthetően fogalmazott az egyházi ingatlan sorsát illetően, s küldetéstudatát a hangulatformáló demagógok istenkáromlásnak minősítették.

Mondom, a mellékszereplők hitványsága nélkül talán nem lenne ennyire komor a passió háttere.

Mindenesetre a szenvedéstörténetben évről évre megakad a szemem a felajzott forgatagban egy csoportnyi nőn. Nagyon szeretem őket. Nemcsak Jézus anyját vagy Zebedeus céltudatos feleségét, hanem a kis utcalányt, Magdalénát is. Az ő vonzalmuk az érthetetlen általános hangulatváltásban mit sem torzult. Könnyük – állhatatos, csöndes demonstráció – nem vigasztalan zivatar. Inkább valamiféle kristály, amelyen át a mánál távolabbra, a húsvéthajnal sötét, üres üregén is túlra, a reménység, az élet győzelmes világosságába pillanthatunk.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon