Skip to main content

Ezekben a napokban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Azokban a napokban…” – poroszkál Lukács írónádja a hártyán, s megáll, hogy maghatározza az evangélium idejét. Miként lehetne a ködként foszló időben megbízható méréspontokat kijelölni?
Lukács örömhírt akar mondani! Azokban a napokban… Augustus császár… Cirénius… s a versengő júdeai pártok lecsillapítására kiírt népszámlálás…

A nagyhatalom általános és helyi cézárainak, negyedes fejedelmeinek felvonultatása csupán eszköz arra, hogy magáról az örömhírről értesüljünk. „Született nektek ma a Megtartó!” Igen, az Isteni ölelés testet adott az Igének az igazságra és békességre várakozás szüzi méhében. Az Ige testté lett, haja volt, s ki tőrödött vele, hogy majd tövissel ékesítik, arca volt, mely gyermekekre és utcalányokra mosolygott, s hogy leköpték később s megkötözték? Keze volt, hogy simogasson, kenyeret törjön, s éppen alkalmas szögektől átveretni.

Az Ige kamasz volt, mutált a hangja, az Igének kérges volt a tenyere az ácsszerszámok nyelétől, és gyaluforgács hintázott a szemöldökén. Az Ige egy zsidó iparos házában nőtt fel, s gazdag külföldiek támogatták életének egy kritikus korszakában. De az Ige mégis csöves lett, bűnösök és vámszedők közelgettek hozzá, s még a kereszten is mások ügyeit intézte. Az Ige sohasem tudott megegyezésre jutni a hatóságokkal. Az Igét azzal vádolták, hogy le akarja bontani (?) a templomot. Az Ige állítani merte, hogy nem magától szól, hanem Isten igazsága van nyelvén. Az Ige egyedül maradt, elárulták és megtagadták. A vezető pártok s a nép bírái úgy ítélték, hogy nagyhatalmi szempontok miatt az Igét meg kell ölni. Kigúnyolták, megbotozták és lerontották a hitelét. Az Igét keresztre feszítették, meghalt és eltemették. De az Ige feltámadt, él és bennünk lakozik. Az Ige testté lett. A porszemeket elhordja a szél, de az Ige őrökké megmarad. Kisfiam bölcsőjénél állok. Majd azokban a napokban nyelvére Igét adok és kezébe szerszámaimat. Ezekben a napokban…







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon