Skip to main content

„Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményeskertem…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Királyok I. Könyve 21.)


A kormány őszintén megígérte, hogy a kárpótlási törvény károsultjainak kárpótlására legkésőbb szeptemberben a leghatározottabban visszatér. A leendő kegy, a Holocaust túlélőire és a német vezetéknevű, ám nem az előző csoportba sorolható, igazságtalanul megkárosítottakra áradna.

Az igazságtalanságot korrigálni akaró két módosító indítvány feletti döntés alkalmával elsősorban a kormánykoalíció szavazatait érdemes végigbogarászni. A kormánytagok (Andrásfalvy, Antall, Balsai, Bod, Botos, Keresztes, Nagy) általános, álmos nem-nemjétől élénken elüt a németeknek nemet mondó, Raj Tamás indítványára viszont tartózkodó Surján László.

Az MDF-ben (elöl mindig a németek, utána a népirtás áldozatai) a túlnyomó nem-nem mellett a nem-tartózkodom (12) volt legnépszerűbb, szemben a tartózkodom-nem (4), tartózkodom-igen, tartózkodom-tartózkodom (3-3), nem tudom-nem, igen-igen, igen-nem, nem-igen, igen-tartózkodom (1-1) szavazataival.

A kisgazdák a döntő nem-nem mellett leginkább a tartózkodom-tartózkodom kombinációt választották (6). Csak ezt követi az igen-igen (5), a nem-igen (2) és a tartózkodom-nem (1).

A kereszténydemokratáknak (kis párt) a sok nem-nem mellett egy bátor nem-igenre és két visszafogottabb nem-tartózkodomra tellett.

A Holocaust áldozatainak helyzetét még az is színezi, hogy a párizsi békeszerződés 27. §-a már 1947-ben rendelkezett arról (ezt egyébként a magyar Országgyűlés által 1946. évi XXV. törvény is rögzíti), hogy az elrablott javak nem származhatnak át a magyar államra, azt a károsultak vagy hozzátartozóik hiányában a hitközségnek kell átadni, létrehozva az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát. Itt ne a legendás aranyvonatra gondoljunk, hanem több mint háromszázezer megüresedett ingatlanra. (A létrehozott hivatal körültekintését dicséri az az intézkedés, mellyel az eredeti gazda előkerüléséig beleegyezett e lakások különösen hűséges hazafiak számára történő kiutalásába és gazdátlanul hagyott értékes ingóságokkal való berendezésébe.)

Jelentős fordulatot hozott a kérdéses ügyben az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása, mely az Elhagyott Javak Kormánybiztosságából létrehozta a Zsidó Helyreállítási Alapot. Innen kezdve sem károsultak, sem más kellemetlen és haszontalan állampolgárok nem tudnak többé az érintett vagyonról, melynek telekkönyvi bejegyzéseinél a megüresedés okául mérgezésből eredő elhalálozást tüntettek fel.

Glatz Ferenc rövid működése alatt bukkan elő újra némi nyom. A miniszter a megszüntetett ÁEH titkos irattárából kiemelt és átadott a Hitközségnek egy „Zsidó Helyreállítási Alap” jeligével ellátott betétkönyvet, melybe 1982-ben ismeretlen egyházügyi alkalmazottak hozzávetőlegesen 6,5 millió forintot tettek be, majd újabb ismeretlen, házon belüli személyek öt évvel később 4, újabb két év elteltével pedig további 2 milliót ebből kivettek. A részbeni kárpótlás tehát kb. 650 ezer forinttal elkezdődhetett, igaz, azonnal meg is rekedt.

Nos, készségesen elhiszem, hogy a kormány ősszel a másod- vagy harmadrendű érintettek kárpótlására végre valóban javaslatot tesz. Csak türelem!

Lehet, hogy igaza van annak a kormánypárti képviselőnek, aki az emberi jogi, vallási, kisebbségi bizottság ülésén azzal érvelt, hogy akik a 30-as évek vége óta várnak a kárpótlásra, azok ebbéli magatartásukban úgyis olyan nagy rutinra tettek szert, hogy igazán várhatnak még egy kicsit?




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon