A kormány őszintén megígérte, hogy a kárpótlási törvény károsultjainak kárpótlására legkésőbb szeptemberben a leghatározottabban visszatér. A leendő kegy, a Holocaust túlélőire és a német vezetéknevű, ám nem az előző csoportba sorolható, igazságtalanul megkárosítottakra áradna.
Az igazságtalanságot korrigálni akaró két módosító indítvány feletti döntés alkalmával elsősorban a kormánykoalíció szavazatait érdemes végigbogarászni. A kormánytagok (Andrásfalvy, Antall, Balsai, Bod, Botos, Keresztes, Nagy) általános, álmos nem-nemjétől élénken elüt a németeknek nemet mondó, Raj Tamás indítványára viszont tartózkodó Surján László.
Az MDF-ben (elöl mindig a németek, utána a népirtás áldozatai) a túlnyomó nem-nem mellett a nem-tartózkodom (12) volt legnépszerűbb, szemben a tartózkodom-nem (4), tartózkodom-igen, tartózkodom-tartózkodom (3-3), nem tudom-nem, igen-igen, igen-nem, nem-igen, igen-tartózkodom (1-1) szavazataival.
A kisgazdák a döntő nem-nem mellett leginkább a tartózkodom-tartózkodom kombinációt választották (6). Csak ezt követi az igen-igen (5), a nem-igen (2) és a tartózkodom-nem (1).
A kereszténydemokratáknak (kis párt) a sok nem-nem mellett egy bátor nem-igenre és két visszafogottabb nem-tartózkodomra tellett.
A Holocaust áldozatainak helyzetét még az is színezi, hogy a párizsi békeszerződés 27. §-a már 1947-ben rendelkezett arról (ezt egyébként a magyar Országgyűlés által 1946. évi XXV. törvény is rögzíti), hogy az elrablott javak nem származhatnak át a magyar államra, azt a károsultak vagy hozzátartozóik hiányában a hitközségnek kell átadni, létrehozva az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát. Itt ne a legendás aranyvonatra gondoljunk, hanem több mint háromszázezer megüresedett ingatlanra. (A létrehozott hivatal körültekintését dicséri az az intézkedés, mellyel az eredeti gazda előkerüléséig beleegyezett e lakások különösen hűséges hazafiak számára történő kiutalásába és gazdátlanul hagyott értékes ingóságokkal való berendezésébe.)
Jelentős fordulatot hozott a kérdéses ügyben az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása, mely az Elhagyott Javak Kormánybiztosságából létrehozta a Zsidó Helyreállítási Alapot. Innen kezdve sem károsultak, sem más kellemetlen és haszontalan állampolgárok nem tudnak többé az érintett vagyonról, melynek telekkönyvi bejegyzéseinél a megüresedés okául mérgezésből eredő elhalálozást tüntettek fel.
Glatz Ferenc rövid működése alatt bukkan elő újra némi nyom. A miniszter a megszüntetett ÁEH titkos irattárából kiemelt és átadott a Hitközségnek egy „Zsidó Helyreállítási Alap” jeligével ellátott betétkönyvet, melybe 1982-ben ismeretlen egyházügyi alkalmazottak hozzávetőlegesen 6,5 millió forintot tettek be, majd újabb ismeretlen, házon belüli személyek öt évvel később 4, újabb két év elteltével pedig további 2 milliót ebből kivettek. A részbeni kárpótlás tehát kb. 650 ezer forinttal elkezdődhetett, igaz, azonnal meg is rekedt.
Nos, készségesen elhiszem, hogy a kormány ősszel a másod- vagy harmadrendű érintettek kárpótlására végre valóban javaslatot tesz. Csak türelem!
Lehet, hogy igaza van annak a kormánypárti képviselőnek, aki az emberi jogi, vallási, kisebbségi bizottság ülésén azzal érvelt, hogy akik a 30-as évek vége óta várnak a kárpótlásra, azok ebbéli magatartásukban úgyis olyan nagy rutinra tettek szert, hogy igazán várhatnak még egy kicsit?
- Harmadik oldal [6]