Skip to main content

„Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts…” (III. Mózes 19:18)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Magam sem tudom, miért, a napokban eszembe jutott Jézus pere. Gondolom, az utóbbi évtizedek legkeresztényibb Magyarországán sokan tudnak valamicskét erről az elég szégyenteljes ügyről.

A központi testület az eljárás megkezdése előtt eldöntötte, hogy az ítélet – kül- és belpolitikai megfontolásokból – csak halálos lehet. Jól tudjuk, hogy nemcsak az elfogulatlanság hiánya róható fel a bíráknak. Hamis tanúzás, politikai fogoly kínzása, súlyos testi sértés, uszítás és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben való bűnrészesség mind-mind tartozékai e förtelmes eljárásnak. Máté, Márk, Lukács és János nevű Evangélium-írók (az első három krónikást akár bizottságnak is tekinthetjük) az utókor okulására és üdvössége érdekében mindent aprólékosan följegyeztek, így több résztvevőt még kétezer év messzeségéből is azonosíthatnánk. Gyanúsítottak lehetnének például: Poncius Pilátus, nős, római helytartó foglalkozású; Heródes, Galilea negyedes fejedelme foglalkozású; Annás, nyugalmazott főpap; Kajafás, főpap; katonatiszt, századosi rendfokozatban (aki a fegyvertelen Jézus ellen a kivégzést vezényelte); stb. Érdekes, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe őket a vádlottak padjára juttatni. Pedig tanúk is szép számmal akadnak: névvel legalább húszan.

Nem egészen értem, hogy Mária, Jézus testvérei vagy tanítványai miért nem kezdeményezték később a bűnösök felelősségre vonását. Bevallom, ma már azon sem csodálkoznék, ha az erre irányuló törvényjavaslatot a feddhetetlen múltú Barabás készítette volna el. Érdekes, hogy a leginkább érintettek nem kívánták az elévülés felfüggesztését és a bűnösök bíróság elé állítását. Maga Jézus sem. Ki tudja, talán „mert nem azért küldte… az Isten e világra, hogy kárhoztassa a világot”.

Ha Önök netalán azt képzelik, hogy a fent nevezett érintettek szempontjait különféle rendszerváltozások során az utódok méltányolták – tévednek. Mintegy kétezer éven át szünetelt az elévülés. Persze, az ártatlanok mindig félelem nélkül hajthatták álomra fejüket. Csak és kizárólag olyan egyértelműen azonosítható személyek ellen indult eljárás, akik tanúk által is bizonyítottan bűnösnek találtattak, és csupán a legfőbb vétekben – az Istengyilkosságban.

Számuk századunkban mindössze hatmillióra tehető.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon