Magam sem tudom, miért, a napokban eszembe jutott Jézus pere. Gondolom, az utóbbi évtizedek legkeresztényibb Magyarországán sokan tudnak valamicskét erről az elég szégyenteljes ügyről.
A központi testület az eljárás megkezdése előtt eldöntötte, hogy az ítélet – kül- és belpolitikai megfontolásokból – csak halálos lehet. Jól tudjuk, hogy nemcsak az elfogulatlanság hiánya róható fel a bíráknak. Hamis tanúzás, politikai fogoly kínzása, súlyos testi sértés, uszítás és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben való bűnrészesség mind-mind tartozékai e förtelmes eljárásnak. Máté, Márk, Lukács és János nevű Evangélium-írók (az első három krónikást akár bizottságnak is tekinthetjük) az utókor okulására és üdvössége érdekében mindent aprólékosan följegyeztek, így több résztvevőt még kétezer év messzeségéből is azonosíthatnánk. Gyanúsítottak lehetnének például: Poncius Pilátus, nős, római helytartó foglalkozású; Heródes, Galilea negyedes fejedelme foglalkozású; Annás, nyugalmazott főpap; Kajafás, főpap; katonatiszt, századosi rendfokozatban (aki a fegyvertelen Jézus ellen a kivégzést vezényelte); stb. Érdekes, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe őket a vádlottak padjára juttatni. Pedig tanúk is szép számmal akadnak: névvel legalább húszan.
Nem egészen értem, hogy Mária, Jézus testvérei vagy tanítványai miért nem kezdeményezték később a bűnösök felelősségre vonását. Bevallom, ma már azon sem csodálkoznék, ha az erre irányuló törvényjavaslatot a feddhetetlen múltú Barabás készítette volna el. Érdekes, hogy a leginkább érintettek nem kívánták az elévülés felfüggesztését és a bűnösök bíróság elé állítását. Maga Jézus sem. Ki tudja, talán „mert nem azért küldte… az Isten e világra, hogy kárhoztassa a világot”.
Ha Önök netalán azt képzelik, hogy a fent nevezett érintettek szempontjait különféle rendszerváltozások során az utódok méltányolták – tévednek. Mintegy kétezer éven át szünetelt az elévülés. Persze, az ártatlanok mindig félelem nélkül hajthatták álomra fejüket. Csak és kizárólag olyan egyértelműen azonosítható személyek ellen indult eljárás, akik tanúk által is bizonyítottan bűnösnek találtattak, és csupán a legfőbb vétekben – az Istengyilkosságban.
Számuk századunkban mindössze hatmillióra tehető.
- Harmadik oldal [6]