Skip to main content

Szól a kakas már

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szól a kakas már (Beszélő, 1994. június 16., 30.)


–lt tette ezt szóvá a Beszélő című politikai és kulturális hetilap 1994. június 16-i számában, mivelhogy Berecz Jánosnak cikke jelent meg a június 9-i Magyar Hírlapban.

Mi az hogy megjelent?!

Megjelentették a szerkesztők „a furcsa módon még mindig liberális hírben álló napilapban” (vö.: Beszélő, 1994. június 30., Laki Mihály) Berecz cikkét. Mégpedig azért, hogy miként Laki Mihály írja, a figyelem elterelődjék a pofozóbábu – Berecz – és a volt elvbarátai, mai csendes szövetségesei – az új parlamentben ülő néhány volt-fiók-Berecz – hasonlóságáról, akik ki tudja, mit forgatnak a fejükben.

–lt pedig az említett írásban fölteszi a kérdést, vajon kiknek kezdett Berecz beszélni – a Magyar Hírlap hasábjain?

Kiknek szól a kakas már?

Nos, nem azoknak, akiknek –lt és Laki – esetleg – gondolná. Hanem azoknak, akik valóban azt gondolják, hogy a vélemény szabad, és akik képesek elviselni, hogy a liberális napilapban, a Magyar Hírlapban a vélemények szabadon megjelenhetnek, még akkor is, ha azokkal nem értenek egyet. (És persze a válaszok ugyancsak napvilágot fognak látni – ahogy Verebes István is leszedte a keresztvizet a Berecz-cikkről a Magyar Hírlapban.)

Kiknek szól a kakas már?

Azoknak is, akik Laki Mihályhoz hasonlóan azt mondják, hogy nem kell minden beérkezett cikket leközölni. Csak éppen minden beérkezett cikket el kell olvasni, majd arra kell gondolni, hogy ha nem is értünk a tartalmával egyet, de úgy látjuk, a megszólalás érdekes lehet, van-e jogunk megfosztani az olvasót attól a lehetőségtől, hogy szabadon véleményt nyilvánítson egy másik véleményről.

Bonyolult dolog ez, nem is tudom, halljuk-e egyáltalán, szól az a kakas már?

Szentkirályi András
a Magyar Hírlap lapszerkesztője





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon