Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szőke Zsuzsa: Szénporhintés (Beszélő, 1993. június 12.)


Tisztelt Szőke Zsuzsa!

Olvastam a Beszélő 1993. június 12-i számában „Szénporhintés” című cikkét. Azt gondoltam, e témakört már teljesen kimerítették a sajtóban megjelent cikkek. Lám mégsem. Az a közös bennük, hogy egy oldalról közelítik meg a témát, úgy, hogy a másik felet – a sokat szidott bányászszakszervezetet – nem kérdezik meg.

Az ön írásából is kitűnik, hogy egyedül a Liga Bányász Szövetség a makulátlanul tiszta ebben az ügyben, és csak neki van erkölcsi alapja ország-világnak kikiáltani a megdönthetetlen igazságot, azt, hogy a BDSZ és annak vezetői mennyire erkölcstelenek. A május 21–28-i üzemitanács-választások bebizonyították, hogy mennyien vannak a ligások a bányaiparban (4,9 százalék), mennyire népszerűek, és azt is, hogy a lejáratások és sajtóhadjárat ellenére a bányászok a bányászszakszervezetben bíznak, hiszen rá szavaztak (BDSZ 83,1 százalék).

Amiért tollat ragadtam, az az írásának a következő mondata: „Hihetetlen, mégis igaz, hogy a világon egyedül Magyarországnak van olyan bányász-szakszervezeti vezetője, aki mellékesként szénnel kereskedik, mégpedig úgy, hogy konkurens terméket hoz be, és ezzel hosszú távon veszélyezteti a bányászok munkahelyét!” Nem kívánom kommentálni a mondatot, csak annyit fűzök hozzá, hogy az Amazonit Kft.-t a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének Szövetségi Tanácsa alapította, és Schalkhammer Antal mint a BDSZ elnöke írta alá – a szakszervezet nevében – az alapító okiratot. Vagyis nem az ő tulajdona a kft. Mellesleg rosszak az információi, mert Magyarországon van még egy szakszervezet, amely szénnel kereskedik. Ez a Balinkai Bányaüzem Független Szakszervezete (Liga). A cikkében többször is említett Kiss István, a balinkai Liga egyik vezetője, és ezen túl a „Liga” Bányaipari Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Nos, a balinkai Liga egy szénértékesítő kft.-t alapított – a balinkai bányászok tagdíjából –, tehát tulajdonos lett a saját üzemében, és ez a kft. bizonyíthatóan cseh és lengyel szenet importált. A kft. vezetésében a Liga vezetői vannak. Ennyit az objektivitásról és az erkölcsi tartásról.

Az objektívebb tájékozódása érdekében tisztelettel ajánlom figyelmébe a Bányamunkás 1992. decemberi számából a 2. oldalon „A balinkai bányászszakszervezetek egyelőre harcban állnak”, a „Félreütött békejobb”, a 3. oldalon „Élni és élni hagyni”, valamint a 4. oldalon a „Ki kit képvisel?” című cikkeket. E témakörhöz tartozik még nem utolsósorban a Bányamunkás 1993. februári számának 5. oldalán lévő cikk, „A balinkai Liga Kft. keringője”. Úgy gondolom, hogy a „Szénporhintés”-hez és a tisztánlátáshoz az utóbbi cikk némi adalékot ad Önnek.

Tisztelettel:

Ladányi András

főszerkesztő
(Bányamunkás – A BDSZ lapja)





1. A balinkai szakszervezet egyheted részben tulajdonos egy kft.-ben, amely szénnel kereskedik. Ezt nem tagadják a szakszervezet képviselői, azt viszont igen, hogy szenet importáltak volna. Olyannyira, hogy ezen állítások miatt májusban rágalmazási pert kezdeményeztek Schalkhammer Antal ellen. A magunk részéről kíváncsian várjuk a fejleményeket: döntsön a bíróság.

2. Mindenesetre nem felel meg a tényeknek, hogy a másik felet, a bányászszakszervezetet nem kérdeztük meg (Beszélő, december 12. A BDSZ nem kft.) Ekkor azonban úgy tűnt, hogy a BDSZ kevesebbet tud saját kft.-iről, mint a balinkai Liga szakszervezet – legalábbis a bányász-szakszervezeti vezetők nyilatkozataiból ez derült ki.

3. Az illetékes ágazati választási bizottság július 12-i jegyzőkönyve szerint a bányászatban a BDSZ az érvényes szavazatok 88,4, a Liga pedig 5,8 százalékát szerezte meg.

4. Érdeklődéssel olvastuk a figyelmünkbe ajánlott cikkeket. Sajnos nem minden részletük érthető. A „Félreütött békejobb” című cikk első részében a balinkai Liga-elnökről ezt írja a szerző: „Kiss úr/elvtárs nem ám egy alulképzett, tátottszájú, sima, mezei állampárt tag volt, hanem egyéves bentlakásos pártiskolát végzett, ideológiailag, bolsevikileg kiképzett emberfő. (Emberfő: lásd káder.) Akinek nagy esélye volt emígyen a szocialista embertípus megtestesítésére. (Hej, ha egy kicsit tovább tartják magukat a komcsik, nem igaz?)” Tehát a cikk azt állítja, hogy Kiss (egy) volt komcsi. Az utolsó bekezdésben viszont a bányászújság újságírója burkolt fenyegetéssel zárja mondandóját: „Az történt, hogy Kiss István félreütötte a feléje nyújtott békejobbot. Jön a bal.”

Ennek pedig egy volt komcsi csak örülhet, nem?










A szerk.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon