Révész Béla: Az osztályharc szellemében társadalmi egység nem fog kifejlődni. 2003. június
Tisztelt Szerkesztőség!
Mellékelem a Beszélő 2003/6. számában Révész Béla szerző tollából közölt, rólunk szóló cikkel kapcsolatos észrevételeimet.
A Beszélő júniusi száma hosszú cikket közölt azzal az eredeti céllal, hogy megpróbálják megállapítani George Orwell Állatfarm című kisregénye első fordításának idejét és fordítójának nevét.
A Beszélő 2002. áprilisi számában megjelent, Randolph L. Braham által írt – Karsai László, Tibori Szabó Zoltán és Varga László megjegyzéseit tartalmazó – „Magyarország és a Holokauszt – Erőfeszítések a múlt megszépítésére” című cikk több, személyemet sértő valótlan állítást tartalmaz.
Így többek között a cikk az auschwitzi kiállítás kapcsán „Schmidt–Ihász-féle kiállítási forgatókönyvről” beszél.
Bár örülök, hogy „Sipulusz” egy – mégoly gúnyos – körképben személyemmel is foglalkozott, cikke rám vonatkozó megjegyzéseit az igazság kedvéért pontosítani szeretném.
1. A Szabadság című lapban két olvasói levelet tettem közzé. Egyikben sem „ostoroztam” a „liberális mételyt”. Az egyikben a demokratikus szocializmus fogalmát próbáltam kifejteni (egy szektás kommunistával vitatkozva), a másikban azt írtam, hogy a szceczini hajógyár nem kapitalista vállalkozás, mert nagyobb része állami vagy munkástulajdonban van.
F. Havas Gábor: Keserű pirulák (Beszélő, 1995. február 2.)
Kedves Gábor!
A régi kolléga jogán engedd meg, hogy így szólítsalak. Be kell vallanom, öreg cinikusként, hétről hétre örömmel olvasom a Beszélőt, a Magyar Fórumot és a Magyar Narancsot. Ezekben a lapokban még fölbugyog valami a magyar valóságból, szemben a napisajtó langyosra maszatolt híreivel.
Örömöm még teljesebb lett az elmúlt két számotok olvastán, hiszen nagybecsű nevemet többször is emlegettétek, mikor Te és György Péter a nevemen keresztül üzengettetek egymásnak.
Ítélet a szentesi „keresztapa” ügyében (Beszélő, 1994. július 28.)
Múlt heti cikkünk kapcsán Szabó Róbert, a Szentesi Élet című városi hetilap felelős szerkesztője helyreigazítási kérelmet juttatott el hozzánk. A teljes szöveg közlését nem tartjuk indokoltnak, mert az főként indulatos minősítéseket tartalmaz. Két tényszerű állítás érdemel figyelmet:
1. „…sohasem voltam az állítólag Takács által szponzorált Szenior vízilabdacsapat kapusa, és sohasem utaztam velük Amerikába!”
Ha így van, a pontatlan információért elnézést kérünk.
2. „A szerző …(felteszi) a kérdést, hogy a helyi sajtó miért hallgat konokul a Takács-ügyről?
Szőke Zsuzsa: Szénporhintés (Beszélő, 1993. június 12.)
Tisztelt Szőke Zsuzsa!
Olvastam a Beszélő 1993. június 12-i számában „Szénporhintés” című cikkét. Azt gondoltam, e témakört már teljesen kimerítették a sajtóban megjelent cikkek. Lám mégsem.
Révész Sándor: Egy kényszerházasság árvái (Beszélő, 1992. július 4.)
Tisztelt Beszélő!
1992. július 4-i, 27. számukban cikk jelent meg „Egy kényszerházasság árvái” címmel (szerző: Révész Sándor) a budapesti Szerbhorvát Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium helyzetéről. Magát a cikket korrektnek tartom. Az első és a harmadik kép alatt található szöveggel kapcsolatban azonban szót kell emelnem. A szóban forgó képeken látható rajz ugyanis nem „csetnikjelvény”, hanem a szerb címer egyszerűsített rajza.
Cikkünkben más hasonló esetek sorában ismertettük A. al-Sz. történetét. A szíriai fiatalember akkor a kerepestarcsai táborban volt, kitoloncolás várt rá annak ellenére, hogy magyar felesége negyedik hónapos terhes. Időközben Dobos Györgyné ezredes, az Idegenrendészet vezetője arról tájékoztatott, hogy al-Sz. elhagyhatta a tábort, és letelepedési kérelmét felülvizsgálják.
Fleischer Tamás november 2-i Visszabeszélő-beli levelének első bekezdésében leírtakat én másként tudom. Többször kaptam a főpolgármester úrtól írásbeli kérést, hogy vegyek részt a program kidolgozásában, opponálásában, véleményezésében. Nem tettem, mert úgy tudtam, hogy a közlekedési tanulmány készítése jó kézben, Miklóssy Endréében van. Mi szinte minden részletkérdésben is azonos véleményen vagyunk. Az elfogultság elkerülése érdekében Miklóssy Endre tanulmányának opponálására Szálka Miklóst, a Fővárosi Közgyűlés városgazdálkodási bizottságának alelnökét kértem fel.
Megdöbbenéssel olvastam az Önök újságjában megjelent cikket. Felháborító keveredés történik ebben a cikkben egy idősek szociális otthonában – orvosi bizottság által – tapasztalt visszásságok és a dr. Fülöp Tamás – akire a cikkben névtelenül utalnak – által végzett klinikai munkák között.
Dr. Fülöp Tamást – rendkívül tehetséges orvos-kutatót – személyesen van szerencsém ismerni, mivel egy évet töltött el laboratóriumomban a Fondation pour la Recherche Médicale ösztöndíjával.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 8 hét
8 év 33 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 38 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 41 hét
8 év 41 hét
8 év 42 hét